– „Szegénynek lenni annyi, mint kínainak lenni: megmásíthatatlan.” – ezzel a Márai-idézettel zárja Lengyel László a szociofilmről írt tanulmányát. Az idei szemleviták igazolni látszanak a magyar dokumentaristákkal kapcsolatos gondolatait, miszerint a nézők és a filmesek elfásultak már, más világot élünk, mint két évtizede, amikor erkölcsi kötelessége volt a dokumentumfilmesnek, hogy a szegények mellé állva filmjeivel szembesítse a rendszert annak be nem tartott értékrendjével. Most, hogy a többség került margón kívülre, már nem lehet a „korábbi módon” filmet forgatni a nyomorúságról. Ön ezt hogyan látja?...