KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA NFI PKU MKA MMA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2025/06

MAGYAR MOZIK
Gelencsér Gábor: Mesél a mozi. Film a (magyar) filmben
Fekete Tamás: A vetítőgépek lázadása. Mozigépészek a filmvásznon
Cinema Paradiso, Filmvilág (A szerkesztők moziélményei)
Antal Nimród: A mozi a templomod

AZ IDŐ SODRÁBAN
Czirják Pál: Szabadságot adni a nézőnek. Miguel Gomes: Grand Tour
Stőhr Lóránt: Dzsungelmélyi találkozások. Apichatpong Weerasethakul dzsungelfilmjei
Keller Mirella: Lassú napok. A slow cinema két arca
Markója Csilla: Az aréna méretű golyók. Cinema Niche: Albert Serra: Afternoons of Solitude

MESÉK FELNŐTTEKNEK
Havassy Gergely: Műfajképlettár a rémlomgyárhoz. A Végső állomás-filmek fejlődéstana
Sándor Anna: Hol szorít az üvegcipő. Hamupipőke-mesék
Klág Dávid: Hosszú hétvége. Trey Edward Shults: Hurry Up Tomorrow

FESZTIVÁL
Vincze Teréz: Felejthető mesterművek. 26. Jeonju Nemzetközi Filmfesztivál
Buzsik Krisztina: Szorongok, tehát vagyok. 17. Kecskeméti Animációs Film Fesztivál
Varga Zoltán: Negyven szál gyertya. Beszélgetés Mikulás Ferenccel
Mozgókép-szemle

FILMMÚLT
Ádám Péter: Gyilkos vágyak. Truffaut és a téboly
Kovács Marcell: Megtörtént események alapján. Yves Boisset 1939-2025

FILM/REGÉNY
Varró Attila: Búbánat, szép arc. Jó reggelt, búbánat!-filmek

SOROZAT
Greff András: Galaktikus lobogónkat fényes szelek fújják. Tony Gilroy: Andor

FILM/ZENE
Déri Zsolt: Fekete üstökös. Sly Lives! aka The Burden Of Black Genius

KRITIKA
Kiss Dalma: A kanadai, aki dombra ment fel és hegyről jött le. Sophie Deraspe: Pásztorok
Rudas Dóra: Tárgytalanná váló tárgyiasítás. Gia Coppola: Az utolsó táncosnő
Polák Zsóka: Prága hollywoodi tavasza. Jiří Mádl: Rádió
Vajda Judit: Aki a pokolra kíván jutni. Banai Tibor Péter: Purgatórium
Kolozsi László: Helyek történetekkel. Csizmadia Attila – Sipos Bence – Molvay Norbert: Romokból

FILMIO
MOZI
STREAMLINE MOZI
PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 980 Ft!
Előfizetéssel csak 900 Ft!




Cikkajánló
Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul (1992/02)

Prospero könyveiben két órán vég nélkül kell lapozgatnunk. Muszáj bizony, mert a képtenger fáradságos szövegolvasással párosul, a felirat a képi túlcsordulás részévé válik, de nem biztos, hogy mindennek értelmes szöveg az eredménye; ám értelmetlen sem. Csupán a felhígult, üresedő értelem olykor képzeletünket felülmúlóan szép (émelyítő) képe áll ott, kép és beszéd értelmes feszültsége, közösségteremtő összefüggés helyett. Lehet, hogy Peter Greenaway így tud és akar célhoz érni, a teherként ránk rótt túlcsordulás és a helyenként merev, szertartásos tanácstalanság gazdag bemutatása a végén csakugyan elernyeszti a nézőt, anélkül azonban, hogy előzőleg felcsigázta volna. A szem és az érzékek fáradtsága nem mindig értelmes munkáról ad hírt. Lehet, mondom, hogy nagyon is a korszellem szerinti átírása ez A viharnak, lehet, hogy a helyzet bemutatása és leírása valójában vallomás erejű, ez maga az értékelés. Nem interpretáció (a közbeszólás értelmében), nem véleménynyilvánítás többé a kép, hanem annak felmutatása, ami éppen a kezünk ügyébe esik, ami körülvesz, ami ad hoc rendelkezésünkre áll, amiben hentereghetünk és dúskálhatunk, századvégünk egyik esztéticista variánsát: a manierizmus posztmodernizálását kitáncolva, hogy a kép voltaképpen „korabeli” raktár és bazár, s hogy mindennek a megformálása egy manír stílusként való felvezetése. Egész kultúránk kellékként való felvonultatása jelzésszerű karneválra, processzióra, körmenetre, kapkodó, halovány szaturnáliára emlékeztet (a sebtiben elkapott fenekek és fütyülők tömkelege – élvezhetetlen), olyan kulturális zarándoklatra, vagy ünnepélyre, amely megelőzné – mint az eposzban az enumeráció – a harcot, a tusát, az ellentétet, az emberi viszonyok kultuszát, az igazi bonyodalmat. Csakhogy Greenaway filmjében nem következik mindezek után ilyesmi, hanem végestelen végig, kitolva minden igen-t és nem-et vizuális lapozgatás, melyértelműnek látszó vonulgatás és zajos meditációlátható arról, hogy idegenek vagyunk már saját ügyünkben (könyveink, metszeteink, kulturális utalásaink és motivikus készletünk között), idegenek mindabban, ami megalkotott értelem bennünk. Elfogadnám mindezt, sőt, becsülném, ha legalább el lenne döntve, hogy ez az idegenné, kaotikussá váló kincseskamra és varázsszoba a mondás, a mondandó; hogy mára már csupán kimódolt fölvezetés és kellék-duska a kultúra egykor megtartó, kifejező világa, amilyennek például Caliban légies, geometrikus tánca, súlytalan, periférikus balettje mutatja a filmben. Sajnos azonban nem tekinthetek el attól, ahogyan eredetileg, oly sokértelműen megszólítja őt gazdája, rabtartója, Prospero (Babits Mihály fordításában): „Hó, Caliban! Te földdarab, te!”...

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 18:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 22:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 09:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 18:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 20:40