Az egykor Berlinnek nevezett romhalmaz közepébe szúrt táblán olvassuk a büszke feliratot. 1946 van, nem létezik még az NDK, sem a fal, legfeljebb a lapátolók titkos terveiben.

A Népmozi (Volkskino) című filmet látjuk, amatőr filmezők felvételeit a negyvenes évektől az utolsó utáni pillanatig, a két Németország újraegyesüléséig. Közben lepereg 50 év, az NDK véget érni nem akaró hétköznapjaival. Mit rögzítenek ezek az amatőrök? Javarészt rendszersemleges, időtlen történéseket: születést, esküvőt, keresztelőt, játszó gyerekeket, nyaralást, az első napot az iskolában, ahová irdatlan nagyságú bőségszarukkal vonulnak a német kisdiákok. Évszázadok óta ismétlődő események végtelen unalmát árasztják ezek a képek, valami megátalkodott konokságot, a mindennapi ember kizökkenthetetlen, csökött szokásait. Odakint háború van, falat húznak, lapátol a kommunista párt, erőszakosan folyik az új világ építése, felállnak a nehézhengerművek, amik az új embert lesznek hivatva – nem ám kikovácsolni, manufakturális módszerekkel, hanem futószalagon érkező formákba sajtolni, tömegméretekben. Az emberanyag ezalatt otthon lapít, születésnapi tortát süt, zoknit stoppol, karácsonyfát díszít, sakkozik a gyerekkel. Május elsején pedig kivonul, ’46-tól ’89-ig minden áldott évben táblát ragad, alakzatba rendeződik, élőképet formáz, és arccal a dísztribün felé végigmasírozik a kijelölt útvonalon. Megadva a császárnak, ami a császáré zászlót bont, aztán kiáll a sorból, falnak támasztja Walter Ulbrich képét és sört bont. (Azok a csatos üvegek!) Ezeréves mozdulattal a keze fejével törli meg a száját. Ezek vannak filmről filmre, egymásba folyó hosszú éveken át, s csak valamikor a hatvanas évek végén, a lehangoló hetvenes években kezdjük észlelni, hogy mégsem lapátolt hiába a kommunista párt. Feltalálva a végső megoldást jelentő öntőforma: a kocka. A nagyipari méretekben gyártható kocka alakú lakás és közlekedési eszköz. Nem kényszerítik bele az embereket, hanem kívánatossá teszik számukra. Nem drága pénzért adják – a nép még azt hinné, hogy a saját munkájával szerezte. A lakótelepi panelotthonhoz meg a Trabanthoz – melyek szürkévé teszik a hatvanas évekre kiszínesedő amatőr felvételeket – kiutalással lehet hozzájutni, több-kevesebb várakozás és jó magaviselet alapján....