Vannak boldog népek, melyeknek ellenség sohasem taposta földjét, míg másoknak vannak bizonyos kínos tapasztalataik – de ezt inkább hagyjuk is. Konkrét példánkra, a derék „ami” nemzetre térve: egyetlen belháborúja már legenda (honunkban többnyire az Elfújta a szél háttérzajaként jelenik meg), külellenséggel vívott háborúit rendre annak területén vívja meg (sőt, tulajdonképpen ellenségei sincsenek: kevés kivétellel azokat is keresnie és kreálnia kell!). Egy ideig lehetett parázni a komcsi oroszoktól, de azok messze vannak, mi több, mind messzebb, egy ideje ők is a kapitalizmust építik, haderejüket pedig pillanatnyilag – legalábbis a látszat szerint – teljes mértékben leköti egy megyényi terület pacifikálása. Már várható volt, hogy előbb-utóbb eljönnek az agresszív ufók: eddigi legnagyobb hatású inváziójukat (Inasion of the Body Snatchers) még a Hruscsov-éra viszonylag enyhültebb időszakában indították, amikor már biztosnak tűnt, hogy mégsem atombombázza halálra egymást a két szuperhatalom. A bodysznecserek akkor legyüttek az égből és kolhozba terelték a derék, ám agymosott „ami” népet, ám végül elbuktak. – Az űr-Föld háború később többnyire az űrben folyt, váltakozó végkimenetellel (Alien I-III.), ami számunkra édesmindegy, az űrlakók általában csak kis csapatokban szálltak a földre, s útjuk célja ekkor sem különbözött lényegesen Kittenberger Kálmánétól (Predator I-II.). A végső fázis a marhamáj alakú izék inváziója (Puppet Masters) vala, de ők is csak a távirányítót szerették volna játszani, s többnyire nem állt szándékukban (sem érdekükben) az off gomb megnyomása....