Antal István: A Bermuda-kör (1996/02)
Minden lengyel film a szabadságról szól. Ha valaki belép egy házba, úgy érezzük, fogságba esett. Más kérdés, hogy önként mondott-e le a függetlenségről, a szabadságnál boldogabb vagy magasabbrendű fogság miatt, esetleg önfeláldozásból, vagy mások fosztották meg attól intézmények vagy privát gazemberek nevében. A pillanatnyi én, a semmi szakadékának szélén álló ember elbúcsúzása az elrugaszkodását megelőző állapotától, a lemondó elbúcsúzás minden lengyel (filmes) történetben, annak minden jelenetében benne van. A boldogok nem boldogok, hanem búcsúznak a boldogtalanságtól, az újszülött Isten tenyerétől, a szerelmes az érintetlenségtől, a szerető a hűségtől. A haldokló az élet, az élő a halál lehetőségeit éli meg folyamatosan.... [tovább...]
|