A szappanopera soha nem foglalt el előkelő helyet a filmes műfajok világában. Ahogy neve is jelzi, a szappan- és mosóporreklámok közötti időt hivatott kitölteni. David Lynch Twin Peakse után azonban kiderült, nincs alacsonyrendű műfaj, csak rossz rendező. Lynch, kihasználva a sorozatszerűséget és a műfaji hagyományokat, a lapos és unalmas történetek helyébe univerzális és misztikus elbeszélést teremtett, így a soap operák jellegzetesen zárt világa nála az örök jó és az örök rossz közötti küzdelem helyszíne lett. Michael Crichton, a Vészhelyzet írója és rendezője más utat választott. A feladat számára nem pusztán a műfaj filmművészeti megújítása volt, hanem egy olyan televízió előállítása is, mely megállja a helyét a médiapiacon folyó, egyre erősebb versenyben. A Vészhelyzet aduja: két közkedvelt műfaj egybeötvözése. Crichton, miközben megtartja a klasszikus szappanoperából a szereplők zárt körét, a bonyolódó, mégis meghitten ismerős történetet, a hétköznapi, mégis idealizált környezetet, beépíti a struktúrába a sorozatban sugárzott, de különálló, egymásra nem épülő történeteket előadó akciókrimik oknyomozó izgalmát és dinamizmusát. A kórház helyszíne kiváló alkalmat teremt erre a párosításra. A kórházi személyzet révén megvan az állandó, visszatérő szereplőgárda és a folytonos történet, a baleseti osztály napi praxisa pedig akciófilmeket megszégyenítő sebességgel produkálja az újabb és újabb, véresebbnél véresebb történeteket. Minden szappanopera fenyegető végzete: előbb-utóbb beleszürkül a hétköznapi élet „szegényességébe”. A születések, házasságok, válások, szeretők, halálok (és feltámadások) végtelen variációja korlátozott számú szereplő esetében vagy unalmassá válik, vagy pedig hihetetlen túlzásokra kényszerül, és így elveszti a kapcsolatát a realitással. Az akcióra alapuló krimikből viszont éppen a hétköznapiság, az élet apró, általános eseményei hiányoznak, nincs tere a bonyolultabb érzelmeknek, konfliktusoknak. A Vészhelyzet folyosóin és műtőiben az akció és a hétköznapi események egymást kiegyensúlyozva-ellenpontozva jelennek meg: a vészhelyzetek közötti lélegzetvételnyi szünetekben van idő a mindennapi élet megszokott eseményeire, intrikára, barátságra, szerelemre, a hétköznapi történéseket pedig, még mielőtt elunnánk őket, újra és újra megszakítja az orvosi akció....