Krapatchouk. Úgy hangzik, mint egy átok. De jelenthet nyugati nagyváros pályaudvarán tévelygő szakadt keleti turistákat. Nemzeti ételt, a távoli kedves otthont idéző, porcogóval töltött erdei padlizsánt. Vagy éppen az útlevél-ellenőrzésnél használatos kutyakorbács csattanását. Nemlétező nyelv nemlétező szavaként: bármit. Csak annyi biztos: valami kelet-európait.

Mert a nemlétező ország, ahol e nemlétező nyelvet beszélik, a szomszédságunkban nem létezik. Prazsevica nem Frankhonnal határos, ahová két derék és együgyű hősünk alkalmi munkára elszegődött, hanem a mi kis prazsevicánkkal. Dolguk végeztével – itt kezdődik a film – hazaindulnának, de országukat többé nem lelik. A menetrendben nincs: tehát nem létezik. A rendőrségen, a Külügyben... nem tudnak róla. Sok-sok szomorkás kergetőzés és félreértés után hőseinknek végül mégiscsak sikerül megtalálniuk a bűnös és nemtörődöm nagyvárosból hazafelé vezető utat....