KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA NFI MMA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2025/02

FILMSZEMLE 2025
Gelencsér Gábor: Ünnepnapok
Régi emlékek (Gothár Péter, Lugossy László, Szabó Simon)
Szemle-paletta (Válogatás a 44. Magyar Filmszemle programjából)

RÁKTÉRÍTŐ MENTÉN
Varró Attila: Paralel körök. Francia Afrika-filmek
Kiss Dalma: Végső búcsú az otthontól. Kavich Neang: A fehér épület
Baski Sándor: Akik végül nemet mondanak. Mohammad Rasoulof: A szent füge magja
Keller Mirella: Női sorsok. Payal Kapadia: Minden, ami fénynek tűnik

FOLK HORROR
Beregi Tamás: Árnyék Wisborg felett. Nosferatu visszatérései
Vízkeleti Dániel: Az új hajnal vámpírja. Vámpírfim és folklór
Buzsik Krisztina: Kollektív önarckép. Farkasember-filmek

TRUBADÚROK
Pauló-Varga Ákos: A gránát, ami késleltetve robban. Kirill Szerebrennyikov: Limonov, a ballada
Huber Zoltán: Túl halk erősítők. James Mangold: Sehol se otthon
Boblista (Dylan filmek az elmúlt 60 évből)
Fekete Tamás: Gyilkos balladák. Képregénylegendák: Reinhardt Kleist: Nick Cave. Uram, kegyelmezz!

FILMMÚLT
Murai András: Mesterember változó politikai széljárásban. Keleti Márton – 1. rész
Kránicz Bence: „Mérnöki logika és túlhevült szürrealizmus”. Beszélgetés Zsellér Annával

FESZTIVÁL
Vincze Teréz: A húszmillió nézős sikerfilmek országa. Hanoi Filmfesztivál
Gyürke Kata: Itt és most Tbilisziben. Tbiliszi Nemzetközi Filmfesztivál

HATÁRSÁV
Gyenge Zsolt: A videonéző magányossága. Bill Viola: Csend

SOROZAT
Sándor Anna: Macondo utcáin a Netflix is megszeppen. Alex García López – Laura Mora: Száz év magány

KÖNYV
Gyöngyösi Lilla: A sorok között. Kránicz Bence: Láthatatlan emberek

KRITIKA
Pazár Sarolta: Mélységi mámor. Luc Besson: A nagy kékség
Pozsonyi Janka: Társasutazás a szülőség felé. Czira Sára – Nagy Eszter: Kabinnyomás
Vajda Judit: Kollaborálni, vízszintesen. Iveta Grófova: Emma és a halálfejes lepke
Klacsán Csaba: Tétre, helyre, befutóra. Will Smith: Utolsó befutók

FILMIO

MOZI

STREAMLINE MOZI

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 980 Ft!
Előfizetéssel csak 900 Ft!




Cikkajánló
Simó György: Látja? Nem látja (1996/05)

– A filmszemle után a korábbiaknál intenzívebb vita tört ki a dokumentumfilmezés helyzetével kapcsolatban. Kiáltvány szövegeződik a műfaj védelmében, tele a sajtó nyilatkozatokkal. Mi volt a baj, illetve mi derült ki ezen a filmszemlén?

Schiffer Pál: Azért volt számomra meglepő a zsűri döntése, mert én azt gondoltam: az idén előrelépés történt. Megjelent négy-öt film, ami mélyebben kezdett rákérdezni arra, hogy mi is történt az országban. Legyünk őszinték: az elmúlt négy-öt évben a magyar dokumentumfilm mélyrepülésben volt, éppúgy, mint a magyar játékfilm. Erről nekem megvan a magam elmélete, amit már nem is először mondok el. Egy olyan változássorozat zuhant ránk egyszeriben, amivel ugyanúgy nem tudtunk mit kezdeni, mint ahogy az írók, a játékfilmesek, a szociológusok, az újságírók nagy része sem. Nem tudtuk feldolgozni, és nem tudtuk megmagyarázni azt, ami történt. Az a baj, hogy húsz-harminc éve a magyar filmelmélet szakemberei, beleértve a Filmvilág szerkesztőit is, adósok bizonyos alapvető fogalmak tisztázásával. Úgy beszélünk a dokumentumfilmről, mint egy műfajról. Valójában nem műfaj, hanem módszer, amellyel különböző műfajú filmeket lehet csinálni. A játékfilm sem egy műfaj, hanem módszer, amellyel különböző műfajú filmet lehet csinálni a westerntől, a burleszken át a thrillerig. A dokumentumfilmes módszerrel is sok mindent csinálhatunk. Filmtörténeti előzményei vannak annak, hogy egy országban miért szűkül le etnográfiai vagy szociológiai vagy szociográfiai filmre ez az irány, vagy más országokban miért szűkült le bizonyos időszakokban csak propaganda filmre. Én dokumentumfilmnek tartom Forgács Péter filmjeit is. A Cséplő Gyuri és a Fekete vonat is két különböző dolog volt, az egyik leíró, a másik elbeszélő műfajú film. A magyar dokumentumfilm egyik nagy hozadéka pontosan az volt, hogy az elbeszélő dokumentumfilmet kialakította. A dokumentumfilmezés használható stílusként is, ahogy ezt Dárdayék csinálták, akik fikciós filmekhez, játékfilmekhez stílusként használták a dokumentumfilmezést vagy a szocio-dokumentumfilmezés kamerakezelését, világítását, jelenetszerkesztését. Természetesen nem nagyon várhatjuk el még egy zsűritől se, hogy tisztán lásson, amikor belecsöppen egy ilyen helyzetbe, egyszercsak dokumentumfilmeket kezd nézni világos fogalmi kapaszkodók nélkül. A másik dolog: ha végignézzük, hogy mikor alakult ki egy-egy országban jelentős dokumentumfilmes áramlat, akkor az bizonyos szabályszerűséget ad. Amiről mi beszélünk dokumentumfilmként, a húszas évektől kezdve olyan országokban vagy társadalmakban jelent meg erős filmekkel vagy iskolajelleggel, ahol a társadalom valamiért nagyon meg akart változni, és ehhez a változáshoz nagyobb önismeretre volt szüksége....

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 18:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 22:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 09:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 18:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 20:40