Ezt a címet adta a világhírű francia etnográfus-filmrendező, Jean Rouch a barátra és pályatársra, az idén március 4-én elhunyt Nestor Almendrosra emlékező sorainak – utalva arra, hogy az elmúlt három évtized egyik legkáprázatosabb operatőrének keresztneve magában rejti azt a megkérdőjelezhetetlen rangot is, amelyet művészetével vívott ki magának a kortárs (elsősorban francia) filmművészetben.

Nestor Almendros a katalán fővárosban, Barcelonában született 1930. október 30-án. 18 éves korában családja Kubába emigrál, ő a havannai egyetemen folytat irodalmi-filozófiai tanulmányokat, s közben amatőrfilmet készít az azóta nálunk is ismert kubai rendezővel, Thomas Gutiérrez Aleával, majd New Yorkban az avantgarde film idős mesterénél, Hans Richternél tanul, de megfordul a római filmfőiskolán is. Batista bukása után, visszatérve Kubába dokumentumfilmeket forgat, ám amikor (1961) a hatóságok betiltják egyik filmjét, Franciaországba távozik. (Itt az elsők között kapcsolódik be a nouvelle vague mozgalmába, Barbet Schroeder rendező-producerforgalmazó, Rohmer leghűségesebb támogatója „fedezi fel”. Együtt is készítenek filmet, többek közt Bukowski regénye – Barfly – nyomán....