Spiró György: Kapreál (1996/02)
Ha van kapitalizmus, akkor kapitalista realizmusnak is léteznie kell, különösen, ha a kapitalizmus létező. A szocreál és a kapreál voltaképpen már akkor egyesült, amikor a húszas évek végén, a harmincas évek elején az amerikai népszerű zenés filmek mintájára alkották meg a Szovjetunióban kitűnő rendezésben, nagyszerű színészekkel azokat az operettfılmeket, amelyeket még ma is szívesen sugároznak az orosz és nem-orosz csatornákon, Dunajevszkij mindmáig halhatatlannak tűnik. (A mi Duna-tévénk műsorpolitikája szépen beleillik ebbe a sorba.) A termelési film, főképpen a termelési tévé-sorozat, az Egyesült Államok legnézettebb műfaja mostanában, legkitűnőbb darabja az ER címre hallgat. Az ER minden csütörtök este látható egy órán át az NBC csatornáján, George Clooney pedig, a sorozat egyik színésze, a legnépszerűbb színész az észak-amerikai földtekén, talk-show-k állandó vendége, új kaliforniai házáról többszáz millió amerikai beszél – a ház hatalmas, mint nemrég láthattuk, George egy jámbor bakkecskével lakja egyedül, mert nősülni, mint elmondta, élete végéig nem akar. George, a harmincnégy éves markáns arcélű mai amerikai férfiideál beleszületett a show-bizniszbe, apukája népszerű talk-show házigazda volt évtizedeken át, de fia nézettsége – amiben ma a művészet súlyát latolják – már rég felülmúlja az övét. Az ER tavaly minden létező díjat megkapott, jogosan.... [tovább...]
|