Van a regény, Les Diaboliques, az ez alapján készült, 1954-es, nagysikerű Henri-Georges Clouzot-film, az Ördöngösök, valamint az ebből készített új verzió, Az ördög háromszöge, Jeremiah Chechnik rendezésében. A Boileau-Narcejac regényben a feleség és férjének szeretője szövetkeznek a férj elpusztítására, az öngyilkosságba hajszolt férfi után járó biztosítási pénz megszerzésére. A Clouzot-történetben már a feleség a (klasszikusan) fölösleges harmadik, szívbetegsége teszi könnyű prédává, roham végez vele a halálból megtépázottan visszasétáló férfi láttán, akit azelőtt a kádba fojtott. Az amerikai film a karaktereket indigóval emeli át, és a thriller szinte utolsó percéig a cselekményében, sőt egyes képbeállításokban is hűen ragaszkodik francia elődjéhez. Chechnik beszínezte a cine-noir klasszikusát, és tett egy kis plusz lóerőt a végére: ugyan a feleség az eredeti célpont, és itt is előpattan – a szeretővel egyeztetett dramaturgia szerint – a vízbefojtott hitves, de már a nővel találja magát szemben. Valamint egy frontálisan közeledő gereblyével. A férfi mindkét megfilmesítésben despota, agresszív szörny a buta fajtából, oktalanul végigtrappol minden elékerülő ember-tárgyon, tehetetlensége és korlátoltsága a feleség csendes tehetetlenségéhez hasonlóan kiszolgáltatja az ördögi – ő lenne az – szeretőnek. A szerető (most Sharon Stone, előtte Simone Signoret) a kitervelő, a lebonyolító, ő tartja a kapcsolatot evilággal és a kvázi-túlvilággal. Pálfordulása nem a tétovaság, vagy befolyásolhatóság eredménye, hanem – amint azt az amerikai változat szerencsére nem szájbarágósra kerekített új eleme húzza alá – puszta érdekérvényesítés, logikai fölény....