KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 










 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2016/01

BETILTOTT VÁGYAK
Vajda Judit: Ádámévák. Transzszexualitás a kortárs filmben
Schubert Gusztáv: Elcserélt nemek . Tom Hooper: A dán lány
Kis Katalin: Hidegmeleg. LMBTQ-filmek: Lengyelország

BŰNMOZI
Zombory Erzsébet: Angol labirintus. Hercule Poirot és Miss Marple
Ádám Péter: Géniusz a négyzeten A Hitchbook-sztori

MAGYAR MŰHELY
Gelencsér Gábor: Hosszú út. Máriássy Félix stílus változásai
Morsányi Bernadett: Voltam élni. Beszélgetés Dobai Péterrel

FILMISKOLA
Soós Tamás Dénes: „180 fokos fordulatra lenne szükség” Beszélgetés Hartai Lászlóval

SZERZŐI RAJZFILMEK
Dobay Ádám: Hazatérés Álomországból Mamoru Hosoda-portré
Kránicz Bence: Kutyavilág ez, Snoopy. Steve Martino: Snoopy és Charlie Brown
Sepsi László: Két világ között. Anilogue 2015
Varga Zoltán: Kollázs és karikatúra. Réber László animációi

ÁZSIAI PANORÁMA
Stőhr Lóránt: Távoli képek, csendes életek Tajvani hullámok – 2. rész

FESZTIVÁL
Bilsiczky Balázs: Arcvonalak. Verzió Fesztivál
Bartal Dóra: A tudatosság nyomógombja. Jihlava

KÍSÉRLETI MOZI
Lichter Péter: A nyelven túli művészet. A kortárs lírai film

TELEVÍZIÓ
Baski Sándor: Amerikai rémálom Frank Spotnitz: Az ember a Fellegvárban
Csiger Ádám: Rebootolni a világot Travis Fickett-Terry Mattala : 12 majom
Pernecker Dávid: A hálózat csapdájában. Sam Esmail: Mr. Robot

KÖNYV
Veress József: M mint mozi. Bokor Pál: A film mint mozgás

FILM/REGÉNY
Varró Attila: Máltai bálnák. Ron Howard: A tenger szívében

KRITIKA
Árva Márton: Okkal lázadók Deniz Gamze Ergüven: Mustang
Pápai Zsolt: Hidegháborús hősök Steven Spielberg: Kémek hídja
Kovács Bálint: Kurvának áll Szász Attila: Félvilág

MOZI

DVD

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 490 Ft!
Előfizetéssel csak 395 Ft!




Cikkajánló
Forgách András: Hosszú alkony (1996/03)

1.
Romkápolna, szelíd dombok között, napsugaras ősz.
Fekete kutya kergetőzik egy fehérruhás kislánnyal a romok között. A kislány kacagása idehallik, visszhangozzák a szemközti dombok. A kutya egy botot kínál vicsorogva a kislánynak, vegye ki a szájából. A kislány rángatja a botot, a kutya morog, játékosan, de egyben fenyegetőn. A romkápolnához egy régi kerengő is tartozik – elvadult buja kert, kőlapokkal kirakott utak. Ahogy a kamera a kőfalak mentén siklik, be-belátunk az elhagyott szerzetesi cellákba. Hirtelen poharak csendülését lehet hallani, aztán megpillantjuk a kápolna mögött álldogáló társaságot. A zöld gyepen, hosszú, damasztabrosszal leterített asztal. Rajta italok és szendvicsek. Eközben a fehérruhás kislány fölkapaszkodik a romkápolna egyik falán. A háttérből idehallatszanak egy felköszöntés szavai:
COPFOS: Emelem poharam...
Mindenki emeli poharát.
COPFOS: ... arra a személyre, aki az utóbbi évtizedek legragyogóbb freskóját hozta napvilágra, olyan leletcsoportot, melyet a közeljövőben számos világvárosban fognak kiállítani, kicsiny országunk hírnevének öregbítésére.
Megtapsolják. A copfos leinti őket.
COPFOS: Így hát e napon, mely nem csupán egy ragyogó emlékhely megnyitásának napja, hanem egyben titkos születésnap is, hadd köszöntsem őt, akit mi mindannyian...
Eközben a kislány, nyomában a kutyával végigfut a kerengő romos folyosóján, amelynek végét omladozó kőfal zárja le. A kislány egyik kőről a másikra lépdelve óvatosan felkapaszkodik a kőfal egy kiszögellésére. A kutya is követni próbálja, de aztán elbátortalanodik, és csak csaholásával kíséri a kislány útját. A fal tetejéről gyönyörű panoráma tárul a kislány elé, aki innen a magasból néz most le az ünneplő társaságra. A törékeny öregasszony, akit felköszöntenek éppen, észreveszi és felkiált.
ÖREGASSZONY: Kié ez a kislány?!
Mindenki fölnéz a kápolnára. Ijedt kiáltások. A kislány vidáman integet. Néhányan szaladni kezdenek a kápolna felé. Rekedt kiabálás: „Gyere le! Gyere le azonnal!” És: „Ne mozdulj! Maradj ott, ahol vagy!” A kutya hörögve ugat. A copfos folytatja a fölköszöntést.
COPFOS: E lelet ma úgy áll előttünk, ahogyan nyolcszázhetven évvel ezelőtt kora legragyogóbb iparosainak kezéből kikerült, és amelyre, mint méhek a virágra, úgy szállnak majd Európa tudósai.
A váratlan befejezésre csönd következik, majd taps. Mindenki koccint az öregasszonnyal. A fehérruhás kislány eddigre már idelent kóborol, nyomában a fekete kutyával. Hallani, amint az öregasszony magyaráz valakinek.
ÖREGASSZONY: Én mindenkinek csak tanácsolni tudom: öregedjen meg. Az öregember keveset eszik, keveset alszik, könnyű az álma, ott vannak az emlékei, szabadon rendelkezik az idejével...
MÚZEUMIGAZGATÓ: Na persze, ha az ember úgy öregszik meg, mint ön. Ön nem megöregedett, hanem egyszerűen úgy döntött, hogy megáll az időben, mint egy gyönyörű festmény vagy szobor. Csak egy eltitkolt bűncselekmény tehet ilyen széppé, mondják a régiek.
ÖREGASSZONY: Valóban? Ezt még nem hallottam. Nyitott könyv az életem.
MÚZEUMIGAZGATÓ: És hol van felütve?
ÖREGASSZONY (váratlan pátosszal): Itt.
Ebben a pillanatban a fehérruhás kislány odaér a múzeumigazgatóhoz és belecsimpaszkodik.
KISLÁNY: Apu! Apu! Nézd, mit találtam!
Valamit az apja elé tart a tenyerében. Az öregasszony is közelebb hajol, hogy megnézze.
ÖREGASSZONY: Mutasd csak...!
A kislány azonban elrántja tenyerét az öregasszony kutató pillantása elől:
KISLÁNY: Menj innen, csúnya néni!
A múzeumigazgató kissé zavarba esik a szemtelenség miatt, és oktatólag fordul a lánya felé.
MÚZEUMIGAZGATÓ: Sára! Micsoda butaságokat beszélsz itt?
Az öregasszony a szavába vág.
ÖREGASSZONY: Mutasd, mit találtál? Nekem adnád?
Mit kérsz cserébe?
KISLÁNY: Te csúnya vagy! Nem cserélek veled!
ÖREGASSZONY (nevet): Ha nem, hát nem. Ez nyílt beszéd.
A múzeumigazgató rászól a lányra.
MÚZEUMIGAZGATÓ: Sára, ne gyerekeskedj. Mutasd meg a néninek.
KISLÁNY: Úgy unatkozom, apa!
És elfut.
ÖREGASSZONY: Igaza van. Én is utálnám, ha egész nap mindenki egy ilyen vénasszonnyal foglalkozna.
Valaki beugrik kettejük közé a képbe: egy kissé kapatos munkazubbonyos férfi, kezében dobozos sörrel. Rákiált az öregasszonyra.
MUNKAZUBBONYOS: Ha nem vette volna észre, itt mindenki szerelmes magába. Én is!
ÖREGASSZONY: Már berúgott, Zsigmond?
MUNKAZUBBONYOS: Én? Táncoljon velem!
ÖREGASSZONY: Majd máskor. Majd ha józan lesz.
Kacagnak. Egy ideje már éktelen dudálás hallatszik távolabbról. Az öregasszony fülel. Mindenki a dudáló autó felé fordul – egy taxi az, amelyik behajtott az ünneplők közé. Valaki átverekszi magát az emberek között az öregasszonyhoz.
VALAKI: Itt a kocsi!
Az öregasszony a munkazubbonyos kezébe nyomja az üres narancsleves poharát.
MUNKAZUBBONYOS: Itt hagy minket?
ÖREGASSZONY: Már eleget ittam!
Nevetés. Valaki erősen köhög. A nagy lármában a múzeumigazgató és az öregasszony kezet fognak. Az öregasszony a múzeumigazgató kíséretében elindul a taxi felé. A fehérruhás kislány közben a nádszékben ülő fiatalasszony ölébe feküdt és mélyen alszik, hüvelykujja a szájában. Az öregasszony egy pillanatra megáll a kislány és az anyja mellett, és kisimít egy hajfürtöt a kislány csapzott homlokából.
ÖREGASSZONY: Szervusz, Sára.
A kislány az öregasszony hangjára kinyitja a szemét. A háttérben valaki erősen köhög. A kislány megrémül, amikor meglátja maga fölött az öregasszonyt.
ANYA: Sára, mi van veled? Kéred a babádat?
Sára elfészkeli magát az anyja ölében és elfordul az öregasszonytól.
KISLÁNY: Nem! Nem! Nem!
ÖREGASSZONY (mosolyogva): Kimerült. Nem csodálom. Én is.
Az öregasszony továbbindul a taxi felé. Egyik oldalán a copfos, másik oldalán a múzeumigazgató. A taxihoz érve a múzeumigazgató szertartásosan, kézcsókkal búcsúzik és udvariasan kinyitja az első ajtót. Az öregasszony már épp beszállna, amikor valaki, akinek szava köhögésbe fúl, megszólítja:
A KÖHÖGŐ: Elnézést, ezt itt felejtette.
Az öregasszony meglepve fordul hátra és veszi szemügyre az illetőt, aki napszemüveget visel. Az illető a kezében tartja az öregasszony világos színű átmeneti kabátját, finom darab. Nyújtja az öregasszony felé, aki elveszi tőle.
ÖREGASSZONY: Köszönöm. Milyen kedves. Milyen feledékeny vagyok.
A KÖHÖGŐ: Elvinnének engem is?
ÖREGASSZONY: Persze. Hova megy?
A KÖHÖGŐ: Útba esik.
ÖREGASSZONY: Akkor jöjjön.
Beszállnak a kocsiba. Az ismeretlen leghátulra ül, az öregasszony a taxisofőr mellé. Amikor kihajtanak a romkápolna mögül, sokan integetnek utánuk. A fekete kutya csaholva rohan a fölkavart porban a taxi után....

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból 2011/08 (1 komment)2016-01-29 20:50
2. Fáber András: Közeledések 1990/09 (1 komment)2015-04-18 08:09
3. Ádám Péter: A tükör bosszúja 2006/12 (1 komment)2015-02-24 17:46
4. Kolozsi László: Humor, hidegvérrel 2007/03 (1 komment)2015-02-20 18:03
5. Koltai Ágnes: Itt a szabadság! 1991/03 (1 komment)2014-12-08 13:36