Az átkos egypárti időkben sajátos kettősséggel néztük azokat a nyugat-európai és amerikai politikai krimiket, amelyek a demokratikus rendszereken belüli törvénytelenségeket leplezték le. Egyrészt persze az ember felháborodott a bűn, a korrupció, a visszataszító hatalmi összefonódások Rómától Párizson át Washingtonig kísértetiesen ismétlődő üzelmein, amelyeket filmek végtelen sora mutatott be a magyar mozikban is. Másrészt mégiscsak arra kellett gondolnunk, hogy lám a nyugati demokráciákban legalább lehet beszélni a hatalmasok által elkövetett törvénytelenségekről: s a nyílt beszéd, a szabad kritika idővel nyilván automatikusan is megszünteti a hatalmi összefonódásokat. Mindezen túl a piacgazdaság és a többpártrendszer boszorkánykonyháiban járatlan magyar néző nem is igen ismerte ki magát a pénz és a demokrácia bonyolult hatalmi játékaiban. Azt még csak el tudtuk képzelni, hogyan lehet korrupcióval nyaralóhoz jutni: azt azonban már aligha, hogyan lehet ugyancsak korrupt eszközökkel szavazatokat vásárolni egy amúgy szabad és titkos választáson....