Láttuk mégMajdnem híresKézai Krisztina
Az Amerikai Egyesült Államok a hetvenes évek végén: a 15 éves William Miller a Rolling Stone magazin kritikusaként elkíséri a Stillwater nevezetű feljövőben lévő bandát országos turnéjukon és megpróbál összehozni élményeiből egy cikket.
Újabb üres amerikai mítoszteremtési kísérlet – gondolhatnánk, miután megvettük/megnéztük a bátor cowboykat, a bátor űrharcosokat, a bátor szőke szexbombákat, és folyamatosan térdig járunk bátor amerikai elnökökben.
De nem. Lehet, hogy azért, mert az író-rendező Cameron Crowe 15 évesen valóban a Rolling Stone magazin kritikusa volt, és tudja, miről beszél. Lehet, hogy azért, mert Kate Hudson, aki beugrott Penny szerepébe – és azóta már besöpört egy Golden Globe-ot érte – közel jár a tökéleteshez. (Chris Robinsonnak, a Black Crowes énekesének feleségeként és Goldie Hawn lányaként valószínűleg neki is vannak idevágó tapasztalatai.) Lehet, hogy azért, mert egy serdülő fiú szemszögéből nézve bármilyen történetet befon a felnőtté válás mindnyájunknak ismerős keserédes hangulata, és agyoncsapja az izzadságszagú mitizáló kísérleteket.
De főleg azért, mert a rock&rollban és a hatvanas-hetvenes évek korszakában valóban jelen van valami megfoghatatlan, lázadó szépség, ami a legjobb alap egy mítosz születéséhez. De a nosztalgiához biztosan. És a Majdnem híres biztosan és jó érzékkel épít erre a nosztalgiára, anélkül, hogy feleslegesen melankolikus, túllihegett vagy sajnálkozó lenne.
Egy film, aminek atmoszférája van, egy korról, amelynek volt atmoszférája. Barátságok, szerelmek, árulások, hiteles figurák, jó helyzetek – mindennapok egy korból, amikor Amerikának még lelke volt, nemcsak fogyókúrás programjai, csillagháborús tervei és PR-menedzserei.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 928 átlag: 5.39 |
 |
|
