KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/március
• Grunwalsky Ferenc: Andrej Tarkovszkij
• Kovács András Bálint: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• Szilágyi Ákos: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Báron György: Léhán, komolyan Magyar film, 1986
• N. N.: A MUOSz Filmkritikusi Szakosztályának díjai
• Lukácsy Sándor: Gyász-zsoltár, (félig) gyerekhangon Elysium
• Barna Imre: „Nagy átverések folynak itt” Vakvilágban
• Kósa Ferenc: A Béres-ügy Naplójegyzetek
• Nagy László: Megszületett Híradás egy ígéretes hatású szerről
• N. N.: Az utolsó szó jogán Potréfilm dr. Béres Józsefről
• Bikácsy Gergely: A tájfun szeme Nantes
LÁTTUK MÉG
• Waszlavik László: Magic – Varázslat (A Queen Budapesten)
• Nóvé Béla: Veszélyes őrjárat
• Schubert Gusztáv: Nő a volánnál
• Ardai Zoltán: Sárga Haj és az Arany Erőd
• Nagy Zsolt: Asterix, a gall
• Baló Júlia: Szikét kérek!
• Tamás Amaryllis: Békés ég
• Mannhardt András: A gésa
• Nagy Zsolt: Rock Rióban
• Schreiber László: Hajnalcsillag
• Nóvé Béla: Kakukk a sötét erdőben
TELEVÍZÓ
• Kazovszkij El: Mnouchkine Molière-je avagy a színház és Jákob létrája
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Cary Grant (1904–1986)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Red Rock West

Barotányi Zoltán

Álmos vadnyugati reggelen Nikolász Kédzs művész úr (ex-Sailor) kifelé kászálódik kopott kocsijából. Oldalra pillant, de sehol sem leli imádott Luláját, s ráébred, hogy ez már egy másik film. Erre mi is rájövünk, de akkor már késő. Inkább végezzük együtt a reggeli tornagyakorlatot a nagy Nikolász társaságában: félkezes fekvőtámasz, majd arcizomgyakorlatok – vívódó, gyötrődő pillantások az idők végezetéig, lazításként lelki fürdő. Niki lelkén átfut az ősz, győz a beépített felettes én, s mégsem teszi el a benzinkút teljes bevételét. A hiba végzetesnek bizonyul, az élhetetlenség eme sértően durva megnyilvánulása élénk rosszallást vált ki a publikumból, s hősünk minden cselekedetét eztán osztatlan ellenszenv övezi. Váratlan esélyt kap a sorstól: maga a seriff alkalmazza egy kis bérgyilkolásra, de ezt is elbaltázza, s átáll az áldozatul szánt kikapós menyecske (Lara Flynn Boyd, a Twin Peaks szende Donnája) oldalára. Végre megérkezik mélyparazita (David Lynch korpuszán sikertelenül élősködő) filmünkbe a Nagy Szalvátor (Dennis Hopper), az első rokonszenves figura: kegyetlen, vérszomjas, idegbeteg állat – ahogy azt már rég megszokhattuk tőle. A Vasárnapi Matinék Hősének van is néhány dobása (például tőrrel szívtájra), de a vietkongvéren hizlalt texasi rutin sem a régi immár, óvatlanul felszúródik egy arra járó vasrúdra. Némiképp elégedettebben láthatjuk, hogy Niki tanult: a csalfa Nőt pénzestül lerúgja a vonatról, egyenest a törvény karmaiba, s egyedül-véresen robog tovább, bele a bús messzeségbe. Várja őt Twin Peaks, ahol Cooper ügynök mögött ő lehet az új vici-Bob.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1103