KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/december
FILMFŐISKOLA
• Vitray Tamás: Lázadni vagy beilleszkedni? Beszélgetés művész-tanárokkal
• Sipos Júlia: Nem kíváncsiak rád igazán Beszélgetés volt hallgatókkal

• Kézdi-Kovács Zsolt: Töredék egy filmrendezőről Gábor Pál halálára
• Szemadám György: Egy mitikus filmtabló A szurámi vár legendája
• György Péter: Rossz közérzet a filmszínházban Filmgiccs
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Olmi diszkrét bája Velence
• Létay Vera: Nemzedékek árnyjátéka Locarno

• Takács Ferenc: A kudarc igézete John Huston, a Kézműves
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Elek Judit: A bengáli vándor Satyajit Ray
• N. N.: Satyajit Ray filmjei
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A misszió
• Schubert Gusztáv: A város és a kutyák
• Tamás Amaryllis: Sem fedél, sem törvény
• Szemadám György: A szerelem és magány játékai
• Tamás Amaryllis: Lavardin felügyelő
• Faragó Zsuzsa: Szívfájdalom
• Báron György: Férfiak
• Hirsch Tibor: Pinocchio
• Gáti Péter: Asztal öt személyre
KÖNYV
• Faragó Vilmos: A szavak megőrzött jelentése
KRÓNIKA
• K. K. I. : Elment egy filmográfus
• N. N.: Bob Fosse (1925–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Üldözés a sztyeppén

Schubert Gusztáv

 

Ahmet, a „vörös dzsigit” mintha a Lovashadseregből vágtatott volna át a kazah sztyeppére, hogy leszámoljon a szovjethatalom ellenségeivel. Félelmet és kétségeket nem ismerő kérlelhetetlen harcos, tökéletes fegyver. Hogy történetesen a jó ügyért sújtanak oda vele? Éppen ez az: lehet-e vérrel békességet szerezni, kényszerrel boldogítani; lehet-e az, aki már csak bajtársban és ellenségben tud gondolkodni, egy új, emberibb ethosz hírnöke? Karszakbajev szerint nyilván lehet, hiszen bigottan hithű főhősét követendő példaképpé emeli. Gondolhatjuk: történelmi mércével mér, a helyzet akkor és ott ezt a könyörtelen egyértelműséget követelte meg, nem kérhetjük számon a „kor hősétől” mai eszményeinket. A magam részéről mégis ragaszkodnék a kortárs Babel forradalmat féltő kérdőjeleihez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6679