Láttuk még

9 és 1/2 hét

Tamás Amaryllis

Melodrámának álcázott szoftpornó: a szerelmet kereső szirén (Kim Basinger) és a „bujakórban” szenvedő „titokzatos” ügynök (Mickey Rourke) erotikus kalandja.

A gyengéd és türelmes John kisfiús tekintetétől azonnal elcsábuló Elizabeth kezdetben mindenre gondol, csak arra nem, hogy egy megtervezett, aljas színjáték szinte hipnotizált szereplője lesz. Hogy a szerelmi tivornyában a Férfi a kilenc és fél hét alatt eljut majd a végsőkig: megalázza, csak azért, hogy megtudja, egészen a hatalmában tartja-e. Feltehetően a női nem rabjaként vált zsarnokká a nők felett, a rövid és szenvedélyes kapcsolatukat átszövő heves szexualitás csak taktikai lépés. A teljes kiszolgáltatottságig a Nőt mégsem ez, hanem feltétlen odaadása juttatja el. Elizabethnek a viszonzás követelménye nélküli szeretni tudást, Johnnak a másikban való feloldódás kockázatát kellene vállalni... Mindkettőjükből hiányzik a szeretet a másik iránt, így a – benne lüktetni a másik sorsában – csak kínzó vágy marad. Erotikus tűzijátékuk: elszalasztott lehetőség, mert önmagukban nem képesek a szeretetet észrevenni. Küzdelmük a tökéletes nemiségért Boris Vian-i figurákéhoz hasonló, mintha a botrányos Köpök a sírotokra vad erotikája elevenedne meg a filmkockákon, e filmes bestsellerből azonban hiányzik a viani együttérzés. „Dehát Amerikában nem csinálnak nagy ügyet az olyan formák kisajátításából, amelyek sikerrel kecsegtetnek”.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1990/01 60. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4687

Cikk értékelése:

szavazat: 1645 átlag: 5.53