KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/március
• Vitézy László: „Úgy érezte, szabadon él” Részletek Vitézy László dokumentumfilmjéből
• Reményi József Tamás: Csak egy bűne van A Dunánál
• Magyar Bálint: A falusi színtér A szociológus szemével
A FILMVILÁG MOZIJA
• Fáber András: A popkrisztus pokoljárása Mechanikus narancs
• Ciment Michel: Elvetemült figurák Beszélgetés Stanley Kubrickkal

• Bikácsy Gergely: Alkímia Dél
• Báron György: A vakációzás nehézségei A zöld sugár
• Barabás Klára: A klip őse Marcel L’Herbier művének újjászületése
• Hudra Klára: A szívtelen asszony
• Barabás Klára: A csonka filmek doktora Beszélgetés Szilágyi Attilával
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Az ezredik kép Nyon
• Létay Vera: Civilizációs virágoskert Tokió
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Útvesztő
• Koltai Ágnes: Őrizet
• Szemadám György: A dzsungel könyve
• Nagy Zsolt: Onimasza
• Tamás Amaryllis: Reméljük, lány lesz
• Tamás Amaryllis: Fiú nagy fekete kutyával
• Gáti Péter: Szeretem a denevéreket
VIDEÓ
• Pataki Gábor: ...a teória aranyló fája zöld Kasseli jegyzet
• Boros István: Luxus? Szűkülő kazettapiac

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Helyre vagy befutóra

Hollós László

 

Helyre vagy befutóra? Ez itt a kérdés. Aki már megfordult néhányszor a lóversenypályákon, bizonyára megfigyelte azokat a „biztos” tippel rendelkező fogadókat, akik kezükben talán utolsó fillérjeiket szorongatva, a pénztárfülke kis ablaka előtt, a sorbanállás közben gondterhelten azon tépelődnek: vajon a két fogadási forma közül melyiket is válasszák.

Klaus Dobberke filmjének címe a lóversenyek színes világának bemutatásával kecsegteti a nézőt. Azonban csalódnunk kell. Látunk ugyan izgalmas versenyeket, orrhossznyi győzelmet, nagy bukásokat és szebbnél szebb paripákat. Bekukucskálhatunk a zsokék öltözőjébe és az istállókba, sőt még egy lófoghúzás előkészületeit is végignézhetjük. De a vágtákat és a merész ugratásokat mégsem élvezhetjük önfeledten. Túl gyakran szakítja meg ezeket a képsorokat a film gyengécske, néha kifejezetten bárgyú története. A futamok között megismerhetünk egy szép szőke zsokélányt, aki a lovaglásért és a versenyzésért képes mindent föláldozni. A „mindent vagy semmit” elvét valló farmernadrágos amazon csak a győzelmet hajszolja, még kedvenc hátasának testi épségét sem kíméli.

A lósport, a zsokék világa önmagában is izgalmas, megérdemelne egy külön filmet. És talán érdekes lenne egyszer a pénzükkel naponta szerencsét próbáló fogadókat is bemutatni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6953