KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem a végzeten

Kézai Krisztina

 

Hát igen. Kensingtonban (és környékén) már suttogták. Mindnyájan sejtettük valahol. Holmi kósza sejtések helyett mostantól itt a bizonyosság: a Végzetet, a könyörtelen és megvesztegethetetlen Fátumot az amerikai forgatókönyvírók irányítják.

Némi szerepet persze kénytelenek hagyni egypár széthányt ruhadarabnak – Szophoklész bizonyára azért nem tudott felnőni a happy end magasságáig, mert a görögök nem a Bloomingsdale-ben vásárolták a tógáikat –, két helyes-kedves ellenkező nemű fiatalnak és a fiatalok szubrett, illetve táncoskomikus szerepet betöltő barátainak. A Fiú meg a Lány a karácsonyi vásárlási láz utolsó pár kesztyűjénél egymásba gabalyodnak – innentől már csak az a kérdés, hogyan és miként lehet őket rávezetni, hogy aktuális életük párja helyett a másik a csillagok által küldött nagy Ő.

Ehhez kell 1 db elhagyott bőrkabát (női), 1 db elhagyott sál (férfi), 1 db csillagkép (a Cassiopeia), esküvői előkészületek (a másikkal), romantikus lánykérés térdig rózsasziromban (a Miért éppen Alaszka? legszívdöglesztőbb szereplőjével), ide-oda rohangálás (a főszereplő John Cusack egykori lakótársával). És persze hóesés. Sir Lancelot szíve hölgyéért rettenthetetlenül megvesz egy rémes lila zakót, megküzd a rémséges bolti eladóval és elszántan nyomába ered az elveszett bakszámlakivonatnak. Szíve hölgye lázasan tanácstalankodik a misztikus álkelta tubás két számmal kisebb jegygyűrűje és tűzrőlpattant, csúnyácska barátnője segítségével. A forgatókönyvíró mindeközben elszántan azon munkálkodik, hogy ezek ketten másfél órán keresztül mindig majdnem elveszítsék egymást.

A végeredmény olyan, mint a film eredeti címe, a találkozást elindító kávézó neve: Serendipity. Jól hangzik, de nem jelent semmit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2532