Igencsak steril környezetben, zömmel egy erdei gödörben feszült lélektani párbaj folyik apa és fia között. A második világháború utolsó napjaiban a nácizmus eszméivel jócskán beoltott tizenöt éves Wolfgang a frontra készül. Apja nem engedi gyermekét a biztos halálba, éjszaka erőszakkal elhurcolja a közeli erdőbe. Küzdelmük tipikus patthelyzetben oldódik meg. A megtérés ára az apa halála.
A furcsa környezet némileg árt a történet hitelének. Lehetséges, hogy maximum félnapi járóföldre a falutól legalább egy hét elteljen, míg a Hitlerjugend-csapat megtalálja a rejtőzködőket, bár körözési parancsot adtak ki ellenük? Persze a háború végi káoszra sok minden ráfogható. Kétségtelenül zavaró viszont a film meglehetősen iskolás nyelvezete. Didaktikus módszernek tűnt az örökösen fölbukkanó sakktábla a játszma szimbólumaként. A rokonszenvesen szűkszavú jelenetek képi világa erősen túlkomponált. Az arcra, kézre figyelő közelképek szűnni nem akaró sorozata rontja az egyébként is kissé mesterkélt alaphelyzet természetes tónusait.
