Láttuk mégBirkanyírásHungler Tímea
A bárányok hallgatnak, ezek a birkák azonban bégetnek, mondhatnánk a Birkanyírás című film sztoriját megelőlegezvén, ha nem tartanánk attól, hogy a chicagói fekete közösség mindennapjait bemutató film ilyetén megközelítése a rasszizmus vádját vonhatja maga után. Tekintsünk hát el attól a ténytől, hogy a film a sarki férfi fodrászüzlet alkalmazottain és vendégkörén keresztül az összes feketékkel kapcsolatos pozitív jellegű sztereotípiát felvonultatja, melyekkel a nézőnek a politikai korrektség jegyében azonosulnia kellene, és az objektivitás reményében helyettesítsük be a film szereplőit nyiratkozásra áhítozó fehérekkel.
Csakhogy itt már el is buktunk a film elemzésben, hiszen ennek a mozinak pont a fekete öntudat erősítgetése volna a célja, mely az „eladjuk-e a családi fodrászüzletet?” problémakör kapcsán tör felszínre. Merthogy, mi is a fodrászüzlet azon kívül, hogy olyan hely, ahová hajvágás végett tér be a megfáradt utazó? Közösségi ház, a hajdani fonó, pszichiátriai rendelő, házassági tanácsadó, olyan oázis, ahol eldőlnek a sorskérdések, és összefutnak a (haj)szálak.
A fodrászüzlet értékesítésének súlyos dilemmája a filmbeli kisközösség szétverésének finom metaforája. Hiszen, ha a borbélyüzlet helyén esetleg bordélyüzlet nyílik, hol láthatja a jövőben a bolt félénk hajszobrásza imádottját, a manikűröslányt; hol lel menedéket a vendég, aki egy bankautomatát lovasított meg; hol olvasgat újságot a környék fehér hajú, jóságos doyenje; és hol bizonyítja a fehér fodrász, hogy sápadt színe ellenére ő is egyenrangú tagja a fekete kollektívának?
Ez a film bizony nem a Vénusz szépségszalon, bár ugyanazokra a motívumokra hajaz: szépségipar, homogén közösség, apró-cseprő ügyek, nagy sorskérdések –színvonala azonban sajnos nem csupán egy hajszállal marad el francia elődjétől.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1139 átlag: 5.43 |
 |
|
