Láttuk még

Angyalok, végállomás

Harmat György

André Téchiné (Legkedvesebb évszakom, Alice és Martin) új filmjének helyszíne az észak-marokkói kikötőváros: Tanger. Hősei vagy kitartanak vágyaik mellett, vagy – ha ez nem megy – beérik pótcélokkal. Mint az életben. Serge, a fiatal francia kamionsofőr szerelmes a szép panziótulajdonosba, Sarah-ba. Átmeneti szakításuk idején jó pénzért belevág a kábítószercsempészésbe. Sarah Kanadába menekülne szenvedélyes „se vele, se nélküle” viszonyuk elől. Alkalmazottja és pártfogoltja, Said megszállottan (és illegális úton) próbál átjutni álmai földjére: Európába.

Három napot tár elénk életükből a rendező, három veszéllyel, konfliktussal, szenvedéllyel teli napot. De nem a kalandra futtatja ki alkotását, nem is a végzetes szerelem témájára utazik, és nem hangsúlyozza túl az egzotikumot sem. „Kismesteri” módon az apró emberi történéseké ez a film. Folyik, mint az élet. Így terem meg benne feszültség, líra, a Dél varázsa. Ha meghal valaki, az szinte véletlen, jelentős eseményekről (megszületik egy kisbaba) csak hallunk, fontos fejlemények (sikerül-e Saidot átcsempészni a határon) homályban maradnak.

Viszont közegében ismerünk meg néhány embert. Bosszantónak és szeretetre méltóak egyszerre. Mint az életben felebarátaink. Boldogulásukért aggódunk, sorsuk érdekel, történetük leköt minket. Mért ne lenne ennyi elég egy jó filmhez?

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 58. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2554

Cikk értékelése:

szavazat: 1084 átlag: 5.51