KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Jean Rouch (1917-2004)

• Schubert Gusztáv: Megváltás a multiplexben Beszélgetés A passióról
• Gelencsér Gábor: Tamás evangéliuma A Passió
• Korcsog Balázs: Kamera a Golgotán Jézus-filmek
• N. N.: Jézus filmen
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Öt olcsóbb, mint kettő Beszélgetés Rudi Zoltánnal
MAGYAR MŰHELY
• Vágvölgyi B. András: Magyarország ezerrel Fiatalok a filmszemlén
• Pápai Zsolt: Pixel-piktúra Új képfajták a fiatal magyar filmben
• Gelencsér Gábor: Két bagatell Vizsgafilmek: Gothár, Jeles

• Hahner Péter: Hatlövetű történelem Western: legendák és tények
• N. N.: Sam Peckinpah (1925-1984)
FESZTIVÁL
• Varró Attila: A példabeszéd átka Berlin
• N. N.: Az 54. Berlini Filmfesztivál díjai
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Mégsem kugliztak! Elefánt
• Vaskó Péter: A Fuji kapitánya Zatoichi
• Bori Erzsébet: Zárthelyi Én, te, ő
• Ágfalvi Attila: Megrendezett anarchia Farkasok ideje
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Hős
• Köves Gábor: Csak az a szex
• Köves Gábor: A repülő osztály
• Kovács Marcell: Rocksuli
• Kovács Gellért: Sabado – Esküvői videó
• Vaskó Péter: Starsky és Hutch
• Herpai Gergely: Életeken át
• Csillag Márton: A Macska – Le a kalappal!

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Caddie

Ledniczky Márton

Így becézik a film asszonyhősét, mégpedig azért, mert kísértetiesen emlékeztet (?) a legcsinosabb, a legkarcsúbb amerikai autóra, a Cadillacre. Legalábbis így teszi neki a szépet egyik hódolója a sok közül. Igen, mert a szép Caddie, miután öntudatosan otthagyta férjét, és két gyerekével csatangol egyik lakásból a másikba a 20-as évek Sydney-jében, kénytelen újabb és újabb férfiakban bízni, hogy aztán azok rendre ne váltsák be a hozzájuk fűzött reményeket. Úgy vagyunk ezzel, mint a minden esti krimivel; tudjuk, a főhős nem kaphat halálos lövést (csak majdnem halálosat), mert akkor idejekorán vége lenne a filmnek. Itt is Caddie-nek újra és újra csalódnia kell másfél órán keresztül, hogy végül elszegényedetten, árván, reménytelenül gyermekeiben találja meg „élete értelmét”.

Eközben azonban a film hangulatosan folydogál medrében, nagyobb árvíztől, de a kiapadástól sem kell tartani. A rendező jó stílusérzékkel teremti meg mind a harsány tömegjelenetek, mind a halk kettősök atmoszféráját, melyeket néha ügyesen vágott flash back képekkel szakít meg. A film „túl szép” ahhoz, hogy a kor hiteles képét alkothassa, így inkább csak hangulatos életképek sorozata.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7704