KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Lajta Gábor: Meglesni Johannes Vermeert Leány gyöngyfülbevalóval
• Varró Attila: Bundás Vénuszok Guido Crepax rajzmozija
• Géczi Zoltán: Maszkba fagyva David Mack: Kabuki
• Kovács Marcell: Éjszakai rohanás Frank Miller: Sin City
• Tóth András György: Francia vonal Bande dessinée
• Kemény György: Homo Duplex Magyar filmplakátok
• Bikácsy Gergely: Általános erekció Almodóvar ifjúsága
• Láng Judith Veronika: Pygmalion vágya Történetek az alvó szépekről
• Vincze Teréz: A vizek démonai Árnykép: Kim Ki-duk
• Karátson Gábor: Hangyák az ágon Tavasz, nyár, ősz, tél… és újra tavasz
• Pápai Zsolt: Hardcore vadnyugat Sam Peckinpah westernfilmjei
• Takács Ferenc: Tarts (újra) Nyugatnak! Fegyvertársak
KRITIKA
• Vaskó Péter: Nyócker, vagy amit akartok Rap, revü, Rómeó
• Zoltán Gábor: Nevelj magadnak hőst Barbárok a kapuk előtt
• Vágvölgyi B. András: Szuperhősök az Olümposzon Kill Bill 2.
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: 21 gramm
• Ádám Péter: Csak ön után
• Hungler Tímea: A rém
• Kis Anna: Szeress, ha mersz
• Pápai Zsolt: A titkos ablak
• Béres Dániel: A legtöbb ember Kínában él
• Mátyás Péter: Kőtutaj
• Vaskó Péter: Van Helsing
• Tornai Szabolcs: Datolya (Arab passió)

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az Angyal

Csejdy András

 

Volvo P 1800, a hatvanas évek klasszikus sportautója, Simon Templar is ezzel járt. Az Expressz hirdetési újság 1997 áprilisában ezzel a szöveggel kapacitálja az oldtimerek szerelmeseit, adnának ki több mint két millió forintot egy álomra.

Az Angyal volt az a sorozat, amit mindig az ófelnémet szekreter tükréből izgultam végig az ajtó mögött guggolva, anyáméknak sosem tűnt fel, hogy aznap este fegyelmezetten megy a lámpaoltás, nem kértem vizet és nem kellett mesélni, a párnacsata is elmaradt. Hogy a parabola az angol krimi főcíméből nyúlta az ötletet, később jutott eszembe, amikor Roger Moore – magyar hangja Láng József – már a nyírségi Kertész Tony oldalán kanalazott. Hogy van ennek a garbós, sportos, szikár sztárnak egy számunkra ismeretlen arca, az első nyugati utazáson derült ki számomra: James Bond titkosszolga pokolian rafinált és harapnivalóin édes KGB ügynökasszonyokkal tusakodott, kivágta magát minden helyzetből és tevékenyen hozzájárult a kommunizmus lebontásához. Volt tehát ez a glóriás profi, akiért bomlottak a nők, úgy vette a kanyarokat a mediterrán szerpentineken, mint Jackie X, apróra kiélvezte az életet, aztán se kép, se hang, se szó, se beszéd, és a szívünknek akkor kedves bér Magnum egyszerre eltűnt az életünkből. Egészen mostanáig, sajnos.

Mert milyen jó is volt bután lapozgatni a memóriában, emlékezni hihetetlen szökésekre és szöktetésekre, azokra a magas sarkakon billegő dollibébikre, ahogyan hajszál híján menekítette őket szakadékmélyből, vagy a frissen dukkózott motorháztetőn felejtett tenyérlenyomatnak köszönhetően az időzített robbanástól, milyen jó is volt ezekre a flashbackekre hagyatkozni, most meg, tessék, puff nekünk, itt a kurrens Angyal, Val Kilmer hozza, és oda a nosztalgia, a sármos, angolszász gentlemanről bennünk élő kép, oda az Arsène Lupin-hasonlat, mert kapunk helyette egy dickensi indíttatású árvagyereket, aki a lelencházban kinyitja társainak a büntetésből lelakatolt terülj, terülj asztalkámat, mert eredendően jó, és helyén az igazságérzete, választ magának neveket, mint Ságvári Endre, és perszónákat, akár a 007-es ügynök, kapunk helyette egy nemzetközi szélhámost, akinek szolgálataira, ki más, egy önjelölt orosz nacionálfasiszta cáraspiráns tart igényt, kapunk egy akcióban szegényes, kalandokban sovánka történetet, ahol hősünk feladata egy kiapadhatatlan energiaforrás képletének megszerzése a bájos tudósnőt alakító Madame Curie-reminiszcenciától, kapunk egy fületlen, farkatlan, sületlen, bocitarka mesét énkeresésről, önmarcangolásról, szürreálpolitikai konstellációkról. Olybá tetszik, Hollywoodban már mindenki írhat forgatókönyvet.

Káprázz hát, magyar néző, ha tudsz, a maszkmesterek valóban elképesztő munkát végeztek, de, tartok tőle, ez a mission, elfogultságaink ellenére is, impossible.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1499