|
|
|
Láttuk mégPlumbum, avagy a veszélyes játékZsenits Györgyi
Negédes bécsi keringők, bárgyú slágernosztalgiák nyugodalmas világába született bele Ruszlán Csutko, a film zseb-szörnyetege. Amit sajátos útjára érzelmi „örökségként” magával visz: alkonyi erdő posztere alatt andalító családi éneklés, gitáros, könnyes harmónia; „Für Elise” a jégpályán, amely lenge piruettekre sarkallja édesanyját. A kamasz-főhős számára a család kispolgári ízlésvilágának nyűgei, de egyben a fészekmeleg béklyói is ezek – csupa eltépni-vágyott kötelék.
Vagyis Abdrasitov rendező ezúttal is hatásos témára bukkant, ám valahol mégis tévedett. Az ő fekete szemüveges gyermeknyomozója minden ízében igyekszik hasonulni egy képzeletbeli sablonfigurához: álmai nagyhatalmú rendőrtisztjéhez. E gyermeteg detektívesdihez minden külsődleges kelléket felvonultat a rendező, de hamarosan egyre sötétebb színekkel árnyékolja Ruszlán lelkének feneketlen örvényeit: hatalmaskodását, árulásait, kegyetlen zsarolási manővereit. A kezdeti ironikus távolságtartásból a film végére semmit sem őriz meg Abdrasitov – s így története törvényszerűen torkollik tragédiába.
Plumbum – fedőnév. Nem akármilyen példaképre hivatkozik Ruszlán, amikor megmagyarázza, miért kell neki ilyen hangzatos álnév mögé rejtőznie: hiszen Joszif Viszá-rionovics Dzsugasvili is az acélban találta meg legkifejezőbb nevét, s így lett Sztálinná. Plumbum, alias Ruszlán kéretlenül spionkodik. Szimpatikus csavargók, pitiáner betörők bizalmába férkőzik, majd lebuktatja őket: s étvágya csillapíthatatlan. Egyre nagyobb halakra veti ki hálóját – és szívós erőszakossággal kényszeríti rá kegyeit a rendőrségre. Saját apjának megalázásától sem riad vissza. Plumbum a lelki terror magisztere. Elborzasztóan remek figurára lelt benne Abdrasitov. És mégis: jókora adag szellemi önger-jesztés kívántatik meg a nézőtől ahhoz, hogy ebben a koravén tyrannosz-gyermekben meglelje a világ nagy zsarnokainak archetípusát.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1295 átlag: 5.64 |
 |
|
|
|
