Mozi

Rio, szeretlek!

Árva Márton

Rio, Eu Te Amo – brazil-amerikai, 2014. Rendezte: Andrucha Waddington, John Torturro, Paolo Sorrentino, Carlos Saldanha, José Padilha, Fernando Meirelles, Nadine Labaki, Im Sang-soo, Stephan Elliott, Guillermo Arriaga, Vincente Amorim, César Charlone. Szereplők: Vanessa Paradis, Harvey Keitel, Vincent Cassell, Emily Mortimer, Jasin Isaacs, Rodrigo Santoro. Gyártó: Conspiraçao Filmes / Bossa Nova Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 110 perc.

Míg két éve csupán a hazai forgalmazói címadás vezette a mozi-turisták tekintetét a napsütötte Kubába (Havanna, szeretlek!), most ténylegesen a Cities of Love-franchise vette célba Latin-Amerikát, hogy Párizs és New York után Riónak is vallomást tegyen. A szóban forgó kezdeményezés – vérbeli globalizáció-kori vállalkozásként – csomópontos rendszerben terjeszti hálózatát. Az első két film elkészülte óta egy szerteágazó tevékenységeket koordináló gépezet épült az egyszerű koncepcióból kiinduló brand köré, ami immár a filmgyártás mellett egy-egy nagyváros turisztikai fellendülését, versenyképes cégeit és helyi művészeti törekvéseit igyekszik összehangolni. A projekt saját finanszírozási modellje szerint készíti „kollektív játékfilmjeit”, melyek forgatása a kiválasztott helyi filmtanoncok számára mentorprogram is egyben.

A Cities of Love tehát mára jóval túlmutat a moziban bemutatott szkeccsfilmeken, de ez a Rio, szeretlek!-re nézve inkább hátrány. A kamera mindkét oldalán sorakozó nagyágyúk többnyire hanyagul felskiccelt szituációk ürügyén irányítják a nézői figyelmet az idilli látképekre, és szolgaian ismétlik azt a feel-good életérzést, ami – olimpián innen, focivébén túl – jól illeszkedik az elvárt Rio-imidzshez. A korábbi felvonásokhoz képest biztonsági játék zajlik, ahol a turista-rácsodálkozás (legyen szó nyaraló párról vagy fesztiválra érkező hírességről), a finom műfaji kikacsintás és néhány bevált recept felidézése (lásd Guillermo Arriaga Korcs szerelmek-átiratát, Vanessa Paradis dalát vagy a brazil filmexport-emblémával, a Központi pályaudvarral való párhuzamokat) nyújt menedéket az alkotóknak. Így aztán kár lenne szigorú elvárásokkal beülni a filmre, de aki a moziszékbe süppedve lenyűgöző képeslapokat és könnyed történeteket keres, az elégedetten készülhet ezek után Tbiliszire, Jeruzsálemre és Sanghajra.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 54-55. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12111

Cikk értékelése:

szavazat: 179 átlag: 5.59