KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/február
A SCI-FI HATÁRAI
• Schubert Gusztáv: Robo Sapiens Mesterséges Intelligencia – fények és árnyak
• Sepsi László: Szerelem világvége idején Sci-fi, románc, melodráma
• Benke Attila: Tudósítások az új rossz jövőről Filmanatómia: A sci-fi
• Baski Sándor: Szilaj gyönyörök Westworld
• Beregi Tamás: Gigabyte-ok diszkrét bája Videójátékok filmvásznon
JIM JARMUSCH
• Jankovics Márton: Titkos vérvonal Jim Jarmusch és a műfaji film
• Varró Attila: Talált versek Paterson
LATIN-AMERIKAI PORTRÉK
• Lichter Péter: Lebegés a fény hátán Emmanuel Lubezki
• Árva Márton: Emberek, akik ott voltak Új raj: Pablo Larraín
• Soós Tamás Dénes: Jackie
ÚJ RAJ
• Gelencsér Gábor: Oh, kárhozat! Kirill Szerebrennyikov
FILMMÚZEUM
• Harmat György: Bergman színre lép A nulladik opus
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Hitelesség terén nem lehet belekötni” Beszélgetés Rózsa Jánossal
• Tóth Klára: Egy színésznő regénye Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Sorsformáló rendezők Amszterdam
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A ló túlsó oldala BoJack Horseman
• Roboz Gábor: Rejtélyek újabb szigete The Kettering Incident
KÖNYV
• Kelecsényi László: Életünk legszebb évei Zalán Vince: Film van, babám!
• Nagy V. Gergő: A menekülő test Lichter Péter: A láthatatlan birodalom
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Éjjel élnek Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye
• Varró Attila: A sztárok bűnei Ben Affleck: Az éjszaka törvénye
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Jó itt Az állampolgár
• Benke Attila: Idegen a Vadkeleten Kojot
• Forgács Nóra Kinga: A száműzött művészet Stefan Zweig: Búcsú Európától
• Teszár Dávid: Szekuláris megváltás Ártatlanok
FILM + ZENE
• Huber Zoltán: Kibeszélni a kibeszélhetetlent Andrew Dominik – Nick Cave: One More Time with Feeling
MOZI
• Kovács Gellért: Az alapító
• Kolozsi László: Aranjuezi szép napok
• Kovács Kata: Madeleine
• Tüske Zsuzsanna: Váratlan szépség
• Barkóczi Janka: Loving
• Huber Zoltán: A számolás joga
• Alföldi Nóra: Jézus, mobil, fejvadászok
• Vajda Judit: Másodállás
• Baski Sándor: Üdvözöljük Norvégiában!
• Kránicz Bence: A Nagy Fal
• Sándor Anna: Énekelj!
• Sepsi László: Széttörve
• Benke Attila: Vakfolt
• Varró Attila: Pattaya
DVD
• Soós Tamás Dénes: A látogatás
• Benke Attila: David Lean-klasszikusok
• Soós Tamás Dénes: Morgan
• Pápai Zsolt: A stanfordi börtönkísérlet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Pillanat/Kép

Test-Tér és Test-Tár

Halász Tamás

Grunwalsky Ferenc fotókiállítása a Kortárs Művészeti Múzeumban.

 

Grunwalsky, a rendező és Grunwalsky, az operator a szokatlan kivágatok mestere. A megnyitó felé igyekezvén a Roncsfilm kockáit idéztem fel: a helyzetekbe váratlan percben, váratlan szögből belépő kamera rögzítette képet. Az indokolt és szervesen beépülő váratlanság és meghökkentés élményét egy-egy jelenet után.

A múzeum hatalmas tere tele Ladányi Andreával, a csarnokban kanyarodó lépcsősor és a márványpadló pedig a táncosnő és társulata színpadává alakul át.

A sokadik kört rovom a tárlaton. Az első benyomás: nem érzékelem, hogy ez a sok kép egyazon embert ábrázolja. Hogy egyáltalán ábrázolni szándékozik az egyest. Ez a tárlatanyag az általánost ünnepli a ragyogó táncos testét ünnepelve. Ladányi Andrea porcikái a (szlovák) komáromi erőd óriás labirintusának lepusztult termeiben láthatók. Grunwalsky portrét készített teste minden négyzetcentiméteréről. Emberleltárt a testúrnőről szürke és okker falak előtt. A felmart, az enyészetben visszatalajosodó padlaton. Egy-egy képen kipillanthatunk a vastagfalú vedlett vermekből az anyatermészetre. Ligetes facsoportok fürdenek a fényben. A beltérbe tévedő napsugárban, máskor éjszakai razziát idéző reflektorvilágnál látható az Ember csupasz, máskor átlátszó fólia lapította teste.

Grunwalsky enteriőrjei semlegesek, a testet csak lepusztult felületek veszik körül. Minden egyes kép a nagy egymásra találás élményét sugározza: a fényképész örömét leli tárgyában és birtokba veszi azt. Újabb és újabb, gyakran egymástól alig eltérő képeken látjuk lefegyverző közelségből a közegéből kiemelt, táncoló testet.

Táncost fényképezni általában két helyszínen szokás: működés közben a színpadon, vagy – egyre gyakrabban – minden igényt kielégítő muteremben, ahol mintegy laboratóriumi körülmények között csiszolható tovább a látvány, mindennemű esetlegesség kiiktatásával. Grunwalsky kiemeli a megszokott közegből a táncosnő alakját. Nem természeti térbe helyezi, ahol a hatvanas években született japán irányzat, a butoh mesterei dolgoztak. Ez nem plain air.

Ember alkotta hely a fényképkészítés színtere.

Ladányi teste mindent tud: képzett szerkezet és organikus líra. Lankadatlan figyelmet ébreszt térben és síkban egyaránt. Megmutatkozásában partner a fényképész, aki csodálatát a képekben is érzékelteti. A táncosnő teste néhol egészen közelről látható: vállai lankái, bordái völgyei a képeken. Máskor „csak” apró, kalligrafikus jel a térben, vagy vetett árnyék a töredezett padlón, az ablakon beömlő, elnyúló fénnyel keretezve. Modell, múzsa és mester. Grunwalsky lebilincselő sorozata egyszerre érett és úttörő jelenség a hazai táncfotózás műfajában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4516