KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
   2015/augusztus
NAGYKÉPERNYŐS HOLLYWOOD
• Kránicz Bence: Költözés után Hollywoodi tévésorozat-adaptációk
• Varró Attila: Katódcsőre töltve Tévésorozatok és a hollywoodi új hullám
• Huber Zoltán: Testvéri iszony Törtetők a tévében és a vásznon
MÉDIA-TÜKÖR
• Kárpáti György: Lapzárta Újságírók a kortárs filmekben
• Kovács Kata: Mi újság? Kárpáti György: Címlapsztori
• Pernecker Dávid: A tudás hatalom John Oliver híradója
MOZGÓKÉPREGÉNYEK
• Soós Tamás Dénes: Galaxisok hajnala A Marvel és a világépítés
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Szoros időkeretben Beszélgetés Köbli Norberttel
• Hamar Péter: Ellenfényben Balázs Béla és a Fényszóró
• Gervai András: Elutasítva! Filmimport a pártállamban
POLÓNIA EXPRESSZ
• Varga Zoltán: Szépséges szörnyeteg Walerian Borowczyk életműve
• Pályi András: Amit a filmszalag őriz Lengyel Filmtavasz
• Zalán Márk: Rendezőnők hete Krakkó
FÉRFISZEREPEK
• Baski Sándor: Fuss, salaryman, fuss! Sabu filmjei
• Szabó Ádám: Hatalom nélküli pózok Férfiszerepek a harmadik világban
• Csiger Ádám: Szelíd Ázsia Titanic: Ázsiai szelek
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: A víztükör túloldalán Kecskemét – KAFF
• Schubert Gusztáv: A pátriárkák alkonya Három nagymamám volt
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: A föld alatti birodalom Száztíz év szubkultúra
KRITIKA
• Horeczky Krisztina: Fecseg a felszín Engedem, hadd menjen
• Baski Sándor: Visszafordíthatatlan Phoenix bár
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Amy – Az Amy Winehouse sztori
• Huber Zoltán: Torta
• Pápai Zsolt: Akihez beszél a föld
• Kovács Kata: Csodapirula
• Sándor Anna: Magic Mike XXL
• Barkóczi Janka: A Bélier család
• Kovács Marcell: Akasztófa
• Horváth Eszter: Divat a szerelem!
• Vajda Judit: Minyonok
• Margitházi Beja: Agymanók
• Varró Attila: Ted 2.
• Andorka György: Terminator: Genisys
DVD
• Pápai Zsolt: Vörös Hadsereg
• Hegedüs Márk Sebestyén: Sötét Torino/Mr. Milliárd
• Soós Tamás Dénes: Get On Up
• Benke Attila: A szél dühe
• Soós Tamás Dénes: Fekete-tenger
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Zórád Ernő

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Média-tükör

John Oliver híradója

A tudás hatalom

Pernecker Dávid

A pengeéles Last Week Tonight a kortárs televíziózás legfontosabb szatirikus hírkomédiája.

A jó komédia és a jó újságírás között van egy alig észlelhető kapcsolódási pont, melyet az elmúlt évek-évtizedek folyamán egyetlen szatirikus híradó sem tudott olyan pontosan beazonosítani – és kiaknázni – mint a Last Week Tonight with John Oliver (ami a keresztségben a kellemetlen John Oliver-show az elmúlt hét híreiről címet kapta). A szatíra és a zsurnalizmus egyaránt feltár, rávilágítanak a homályban maradt részletekre, felkavarják a leülepedett közhelyeket és előítéleteket. John Oliver hatalmas sikerű vasárnap esti műsora úgy olvasztja össze az oknyomozó publicisztikák, a politikai- és közéleti szatírák szellemét, hogy közben felforgató módon definiálja újra a Saturday Night Live parodisztikus híradó-jelenetei nyomán szárnyakra kapott szatirikus hírműsorok műfaját, melyet napjainkban Jon Stewart (Oliver a The Daily Show írója és rövid ideig műsorvezetője volt) és Stephen Colbert (The Colbert Report) tettek igazán népszerűvé. Míg az Államok kedvenc vasárnap esti szkeccs-komédiájának hírparódiái a kezdetektől napjainkig azokból űznek gúnyt, akik a híreket olvassák, addig Stewart és Colbert keménykezű humora a hírmédia felületességére sújt le. A Comedy Centralon naponta jelentkező Stewart és Colbert azonban az évek során végleg bezuhantak a kiszámíthatóság csapdájába – mert hát a Fox News és a CNN híradásából nem nehéz viccet csinálni. Ezzel szemben az HBO kreatív szabadságát élvező Oliver merész perspektívaváltással mindezt el tudja kerülni. Stewart és Colbert komikusi tehetségüknek rendelik alá az általuk földbe döngölt híreket és híradásokat. A New Yorkban élő brit komikus viszont nem a hírmédia suta prezentációjára hegyezi ki műsorát, hanem magukra a hírekre. Nem játszik rá liberális szócsőszerepekre, mint Stewart, és nem parodizál konzervatív hírmondókat, mint Colbert. Egyszerűen csak csodálkozva tekint az emberi hülyeség ezer arcába. Nem fél kifejteni, hogy mégis mi zavarja az amerikai börtönhelyzet reménytelenségében, az „internet semlegességének” kusza problémájában, hogy kik állnak az ugandai homoszexuálisok meggyilkolásának hátterében, hogy miért fontosak az indiai választások, és nem retten formabontó, informatív és fergetegesen vicces interjúszituációban szétboncolni a Snowden-ügy rejtélyeit.

Mivel senki nem szeret fél órán át egy műsorvezető arcába bámulni, a néha már megterhelően alapos híranalíziseket reklámok helyett humoros villám-montázsok törik meg, melyekből kiderül, hogy mekkora pokol a betelefonálós műsorok vezetése vagy, hogy miként tesznek fel rávezető kérdéseket a híres 60 Minutes kamu-oknyomozó riporterei. Pihentető és üdítő blokkok ezek, de soha nem feledtetik a lényeget. Azt, hogy a műsorvezető hetente egyszer, elődei napi híréhségétől mentesülve, tokától bokáig bele tud mászni abba, ami igazán számít. Oliver szatírája igazi szatíra. Felbolygatott témáiról mindig állít valamit, egyszerre véresen elmarasztaló és mégis hátborzongatóan konstruktív kommentárja mellett pedig pengeéles érveivel és egy raklapnyi kutatás eredményével áll ki. Ha pedig esetleg egy-egy epizódban már-már túl sokat tudunk meg gyomorforgató rohadékságokról, ne lepődjünk meg, ha közben Steve Buscemi beköszön, és elkezd sztepptáncolni. Oliver mindig lényeges történéseket bont le sodró tempóban, súlyos végkövetkeztetéseit csontig hatoló viccekkel építi fel, de célja a gúnyos felhangok mögött is nemes. Amellett, hogy saját harminc percén túlnyúlva folyamatos internetes gerilla-akciókra buzdítja nézőit (Sepp Blatter lemondásában is lehetett szerepe), példaértékű sakk-mattot ad a közmédia szerkezeti- és tartalmi toposzainak, arra is rá tud világítani, hogy a felpuhult hírszatíra zsánerében több van ledorongolásnál és kinevettetésnél. Ez a többlet pedig az, amiért a Last Week Tonight a kortárs televíziózás legfontosabb kezdeményezése. Ugyanis nincs annál felemelőbb élmény, mint úgy nevetni az evilági aljasság permutációin, hogy közben az ellenállás egyetlen eszközét is kezünkbe adják. Ez pedig nem más, mint a tudás, ami ugye hatalom.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 17-18. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12330