KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elemi ösztön

Hegyi Gyula

Kiadós botrányok előzték meg az Elemi ösztön bemutatását, így a közvetett reklámhadjárat már jóval a premier előtt elkezdődött. Először a „csak tizenhat éven felülieknek”-kategória amerikai megfelelőjét akarták ráhúzni, ami üzleti bukás egy olyan országban, ahol elősorban a tizenévesek járnak moziba. Így hazai (amerikai) használatra meg kellett vágni a filmet, a magyar néző azonban – végre is a korlátlan szabadság honában élünk – a csonkítatlan változatot láthatja. Tiltakoztak a produkció ellen a leszbikusok is, mert szerintük ízléstelen és igaztalan módon mutatja be a női homoszexuálisokat. Ez utóbbi tiltakozást akár a filmstúdió reklámfőnöke is fogalmazhatta volna, hiszen nyilvánvalóan csak a film iránti érdeklődést növelte. Sharon Stone, a női főszereplő sejtelmes nyilatkozatban beszélt arról, meddig ment el Michael Douglasszal a nagy ágyjelenetben. Bármilyen meglepő, ennyi reklám ízű tamtam ellenére a film valóban jó – mármint annak, aki Hollywoodtól nem művészi mélységeket, hanem fordulatos, jól felépített, profi produkciókat vár. A Michael Douglas alakította nyomozó egy titokzatos sorozatgyilkosság tettese után nyomoz: az áldozatok minden esetben férfiak, akiket szeretkezés közben öl meg az odaadó szeretőnek vélt női gyilkos. A szálak – mint annyi jó krimiben – itt is a múltba, a látszólag magabiztos szereplők védtelen és sebezhető ifjúságába vezetnek. Valami történt egyszer az egyetemen két okos, ambíciótus pszichológushallgatónő között, és bár azóta mindketten sikeres asszonyok lettek – ahogy Pilinszky János mondja, ha szabad ilyen összefüggésben idézni –, „ami történt, valahogy mégse tud végetérni”. Megfejtheti-e az ügyet egy férfi, különösen, ha érzelmileg is belebonyolódott a történetbe? Teljesen sohasem. A múltat sem lehet a maga teljességében megismerni: kiszámíthatatlan következményei viszont ott kísértenek mindennapjainkban. Legjobb pillanataiban ezt a kényelmetlen érzést közvetíti a film, mely kriminek és az érzéki szerelem dicséretének is igényes munka.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/07 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=512