KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Cicák és titkárnők

Kapecz Zsuzsa

Olyan közösség bemutatása, amelyik látványosan nem azt csinálja, amire szerződött, mindig hálás téma. Ebben a filmben a közösség, akarom mondani: a kollektíva egy tervezőintézet, ahol természetesen ki-ki a magánügyeit intézi munka helyett: a fiatal rajzoló találkát beszél meg a barátnőjével, az igazgatóhelyettes titkárnője önfeláldozóan egyengeti főnöke karrierjét, az „igazgatójelölt” energiáját egy vadásztársaság irányítása köti le, a jó alakú adminisztrátorlányok pedig kacér blúzok segítségével próbálnak érvényesülni. A délutánra megbeszélt program mindenkit összehoz egy sebtében megrendezett keresztelőn, ahol kellő számú félreértés történik ahhoz, hogy a legfontosabbak másnap reggel tisztázódhassanak. Az egymással vetélkedő mérnökök közül végül az erényes lesz az új igazgató, a léha, ifjú titkárnő elmegy gyorsírást tanulni, a rajzoló kibékül csinos barátnőjével – a jó, íme, elnyeri jutalmát, ahogy az életben lenni szokott… Mindenki megnyugodhat. A lelkiismeretes nézőt azonban mégis nyugtalanítja, hogy forgatókönyvi formához a képek semmilyen „többletet” nem adnak. Ez a nyolcvan perc persze fogyasztható, még ha – Miloš Kopecký alakításán kívül – különleges ízekkel nem szolgál is; ám a valódi film mégiscsak ott kezdődik, ahol az alkotók képekben gondolkodnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/02 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6516