KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Johohoho

Ardai Zoltán

 

Célzatosan érzelmes mű ez egy törött karú kisfiú és egy ki tudja meddig ágyhoz kötött férfi kórházi barátságáról. Ez a barátság a közös fantáziálgatás jegyében szerveződik, olyan lelki tartáshoz segítve kettejüket, amely által dacolhatnak a kórtermi élet – és a beszüremlő kinti mindennapok – sivárságával. Két betegtársuk különösen undoknak mutatkozik; egyikük korlátolt módon kedélyes, nagydarab harlekin, a másik esetlen, szervilis és gyáva vénember. A történet inkább a felnőttekhez szól, mint a gyerekekhez (akiknél azért láthatóan pályázik némi sikerre). Inkább a nagyokat inti arra, milyen könnyű és hétköznapi, szinte észrevétlen dolog bizonyos fajta rémpofákká válniuk, ha feledik, hogy a meséknek milyen nagy fontossága van az emberi életben. Ez a filmes tanóra hellyel-közzel még szellemes is; egy szabadon kezelt kalózhistória elevenedik meg betéttörténetként a szemünk előtt, játékosan fejreállítgatva, mégis őrizve a kalandromantika étoszát. A rendező azonban annyira fellelkesül igazától, hogy idővel elveti a sulykot. Például egy szeretetroham alkalmával a mesélgető férfi és a kisgyerek kis híja, hogy nem forrnak össze heves csókban. S a befejező extatikus premier planról is elmondható: ehhez nem elég teherbíró a nevelő jellegű sztori, illetve a benne rejlő, szerény igényű gondolati szerkezet. Így hát ez a kicsit merész film kicsit nevetséges is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/07 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6838