KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/június
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Ginger Rogers (1911-1995)

• Spiró György: A bűn színpada Égi manna
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Varga Balázs: Godard és a Coca-Cola gyermekei Az amerikai függetlenek

• Almási Miklós: Hozott anyagból dolgozunk A „remake”
• Fáber András: Egy vagány Szűz Jeanne d’Arc színeváltozása
• Szilágyi Ákos: Levelek a Zónából Szergej Paradzsanov
1895–1995
• Péterffy Gabriella: Hét tenger ördöge Kertész Mihály kalandfilmjei
• Molnár Gál Péter: Az extra Artaud, a filmszínész
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A tustoll-kamera Japán animáció
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Zseniális túlélők Beszélgetés Dettre Gáborral
• Ozsda Erika: Minden a kamera előtt Filmfőiskola
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mester tanítványok nélkül Beszélgetések Szabó Istvánnal
KRITIKA
• Báron György: Szolgai Művek Elektra, avagy…
• Hirsch Tibor: Vízállásjelentés Rablóhal
• Molnár Gál Péter: Az antitalentum titka Ed Wood
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mielőtt felkel a nap…
• Gelencsér Gábor: Eső előtt
• Takács Ferenc: Bárhol, bármit, bármikor…
• Ambrus Judit: Kisasszonyok
• Tamás Amaryllis: Egy igaz ügy
• Barotányi Zoltán: Streetfighter – Harc a végsőkig
• Mockler János: F. uss T. ovább W. ells

• Bíró Péter: A reklámzabálók éjszakája Reklám

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Ed Wood

Az antitalentum titka

Molnár Gál Péter

Edward D. Wood jr. kiérdemelte „a filmtörténet legrosszabb rendezője” címet. Életművét a lexikonok nem tartják számon. Pedig az antitalentum titka ugyanolyan érdekes, mint a zsenié.

Shakespeare megfejthetetlen. Tővel-heggyel összehányt mesékben is gigászi. Megoldhatatlan, miért, mitől, miként, miből akkora költője a színháznak és az emberi titkoknak. Hiába menően taglalja zsenijét könyvtárnyi irodalom. Semmire se jutnak megmagyarázásával. Hasonlóan kifürkészhetetlen a tehetségtelenség zsenijeinek, a reciprok Midászoknak ténykedése: bármihez nyúljanak, sár lesz az aranyból. Megkeserítik a legkézenfekvőbb mulatságot is.

Anti-Orson Welles, a jelentéktelenség kiemelkedője, a B-movie életében érdektelenje, sikertelen sikertelenségvadász volt Edward D. Wood jr. Kiérdemelte „a filmtörténet legrosszabb rendezője” címet. Életműve láthatatlan. Lexikonok a nevét sem tartják számon. Megveszekedett különlegesség-fürkészek férkőzhetnek csak hozzá hihetetlen mozivacakjaihoz. (New Yorkban, a 43-ik utcában lévő szállodámban éjfél után háromnegyeddel telefon riasztott. Kanadából telefonoztak, kapcsoljam be valamelyik állomáson a készüléket, mert 1:30-kor vetítik Plan 9 from Outer Space (Kilences számú terv az űrből) című filmjét. Gyufaszálakkal kicövekelt szemhéjakkal eleget tettem kíváncsiságomnak.)

Tim Burton (1959) amerikai rendező – ugyancsak erős ellentehetség – megoldani kívánta Edward Wood titkát.

Legújabb művének címe: Ed Wood. Burton ellenállhatatlanul vonzódik az olcsóságokhoz. Örömét leli az aljakultúrában. Rajzfilmes eredetileg. Pee Wee nagy kalandja (1985), Beetlejuice (1988) után sikerrel újraforgatja Lambert Hillyer 1943-ban készült 15 részes Batmanjét (Batman I., 1989. Batman II., 1992). Hillyer is neves tehetségtelen, 1937-ben Karloff és Lugosi főszereplésével összehozta A láthatatlan sugár című filmet. Burton rosszízlésű munkásságához kapcsolódik az Ollókezű Edward (1991) ijesztgetősdije.

Összemocskolódtak az utcanévtáblák. Világszerte megutálták a köztéri szobrokat: a márványbölcseket, mészkő-lángelméket, a paposan intő bronzokat. Shakespeare helyett a színházak előnyben részesítik Marlowe-t, akit homokos partnerei leszúrtak egy kocsmában. Hőssé vált, akár olasz költő-rendező utódja a capuai flaszteren. Kifaggatják a másodosztályú hősöket. Az antihősöket. Akik kilógnak a történelemkönyvekből. Akik nem férnek bele egyetlen filmlexikonba sem.

Lobogónk a marginalitás.

Tim Burton filmjének tarkasága ne tévesszen meg senkit! A transzveszticizmus rikító koloritja mellékesen tapad Edward Wood jr.-hoz, aki szeretett rózsaszínű pulcsiban járni (állítólag) és megírta-megrendezte Glen vagy Glenda (1953) történetét. Ő maga játszotta Daniel Davis álnéven Glen szerepét, aki időnként rózsaszín pulóvert húz és Glendaként jár-kél. Glenda barátnőjét Dolores Fuller alakította. A vásznon kívül abban az időben Mrs. Woodnak volt tekinthető. A film kultikus vacak lett. A transzveszticizmus korai dicsérete. Majd a Rocky Horror Pictures Show-ban kiteljesedik, diadalra jut és állandó mozidarabbá lesz koncertszerű törzsközönség előtt. Ebben a filmben tért vissza a felvevőgép elé Lugosi Béla, aki elvonókúrákkal töltötte idejét, kikopott a stúdiókból, rémségei McCarthy idején elfakultak, idejétmúltakká lettek.

Utoljára 1952-ben forgatott egy neves jelentéktelennél, William Beaudine rendezőnél: Béla Lugosi találkozik a brooklyni gorillával. Az angol transzvesztita-komikus Arthur Lucan partnere a John Gilling rendezte Old Mother Riley Meets the Vampire (1952) című elhanyagolhatóban. Szünetel ezután foglalkoztatása. Rendezők helyett ápolók kezébe kerül.

Ed Wood kétségbeesésében felfedezi az elfelejtett rémszínészt. A Glen vagy Glenda után az árokparton meglelt színésznek talál egy elhagyatott forgatókönyvet: Alex Gordon írta, nem kaptak rajta a stúdiók. Wood átpofozza. Leforgatja A szörny menyasszonya (1955) címmel. Az őrült doktor hagyományos szerepét (dr. Eric Voronoff néven) ismétli el benne a Nemzeti Színház hajdani szalonszínésze.

Edward Wood elkészíti végül Lugosi utolsó filmjét. Annyira utolsó, hogy Lugosi halála után három évvel készül el. Semmi földöntúli nincs a dologban.

Illik azonban a kísérteties ügy Lugosi színészi hírnevéhez. Wood a szomorúan elhagyatott színésszel maga is fellép a Baltimore Színházban felújított Dean és Balderstone dramatizálta Drakulában Don Wood néven. (A négyhónapos előadássorozat alatt negyvenen ájultak el állítólag a nézőtéren.) A vámpír sírja címmel Lugosi vérszívó főszereplésével Wood belefog a forgatásba. Megerősítendő a szereposztást, szerződteti Vampirát (eredeti nevén Maila Nurmit), aki a televízióban fehérre meszelt arccal, sátánian kihúzott szemmel sorozatban alakította Charles Adams megalkotta rajzfiguráját. Négy nap forgatás után félbeszakad a munka. Lugosi meghal. Három év múlva (1959) Wood elkeseredett ötlettel kézbeveszi a musztereket. Úgy érzi: kincset talált. Az ügyetlenül filmre rögzített jeleneteket megtartja: Lugosi ezeken egy kaliforniai ház előtt a napfénynél kászálódik ki koporsójából. A hagyományos fekete köpönyeget hordja. Ugyanúgy mosolyog, mint negyedszázada Drakula grófjaként. Öszszekuporgatott kicsiny pénzén (350 dollár) kiegészítő jeleneteket vettek fel, befejezték a filmet. Dr. Tom Mason öltötte magára Lugosi ikonográfiai gyászköpenyét. Többségében háttal állva a kamerának igyekezett pótolni az elhalálozott rémszínészt. Hollywoodban a premieren a vetítést követően megjelent a színpadon Tor Johnson mellett Hope Lininger, Lugosi özvegye.

Az eredmény siralmas. Egy kínos amatőrfilm őrzi Blaskó Béla utolsó felvevőgép előtti szereplését. Aki kísértetnek állt, ne csodálkozzék, ha halála után három évvel új filmet mutatnak be főszereplésével!

Tim Burton a tehetségtelen író-színész-rendező-producerről csinált mozimesét, de annyira tehetségtelen, hogy képtelen megfogni a tehetségtelenség ismérveit. Elbajlódott a szoknyát viselő Wood anekdotájával, de nem közelítette meg a démoni tehetségtelenség titkát. Az antitalentum továbbra is makacsul őrzi a talányt, a megfejthetetlen feladványt. Titok marad továbbra is az olthatatlan becsvágy, a konok kitartás, a falnak fejjel nekirobogó szenvedély. Titok az olthatatlan szomjúság a feltűnésre, a kiragyogásra, a felülkerekedésre. Titok a hírnév vágya. A meggazdagodásban reménykedő bánatos nekibuzduláshoz újracsiholt erő.

Edward D. Wood jr. holtában is zárt szájjal őrzi a tehetségtelenség enigmatikus sejtelmességét.

A filmben Wood antitalentumához illően ügyetlen és érdektelen minden. A színészcsapat, az egyetlen Martin Landau kivételével szánalmasan érdektelen. Landau roppant termetével nem hasonlít cseppet sem Lugosira. Megragadott valami igen jellemzőt azonban a Lugosról elszármazott Blaskó Béla növekvő fejedelmi magatartásából. Abból a siralmas színészi állapotból, amikor kielégítetlenségében a napvilágnál egyre inkább az árnyak királyának képzeli magát.

Ami nem sikerült Burtonnak, sikerült Landaunak. Nyakon csípte az elillant tehetséget. Megéreztetett egy szeletet Lugosi nagyságából, kétségbeesett ragaszkodásából, elmúlt dicsőségéből. Kiemelte modelljét a színházi és filmvilág alkoholistáinak tömegéből, akik lángelmének vizionálják magukat, jóllehet ami fáj nekik, az nem a zsenialitás, hanem a májzsugor.

Ki volt azonban Edward D. Wood jr.?

A rendező papája postásként működött.

Az üzenetet ifjabb Edward D. Wood nem adta át, és Tim Burton sem tudta kézbesíteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/06 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=887


előző 1 következőúj komment

Leandros#4 dátum: 2010-03-03 22:09Válasz
Hmm... "...annyira tehetségtelen, hogy képtelen megfogni a tehetségtelenség ismérveit...". A kritikus annyira tehetségtelen, hogy képtelen megfogni a film lényegét. Erős a gyanú, hogy nem látta Ed filmjét, nem ismeri a rendező történetét, pályafutását. Burton hatalmas filmet alkotott Wood-ról, amiben nem csak ő maga sziporkázik, hanem a vezénylete alá kerülő összes színész Depp-estől, Murrays-től, mindenestől. Egy dologban értek egyet a kritikusnak teljesen tehetségtelen kritizálóval: Landau gigászi benne. De ez nem jelenti azt, hogy Molnár Gál Péter kritikus. Talán véletlenül ráérzett valamire. Javallom néki, hogy miután párszor megnézte Burton filmjét, nézze meg Ed filmjeit is. Hátha megérti, miről beszéltem. És mivel szakmunkásból kevés van e honban, tanuljon szakmát, talán maradandót alkothat esztergályosként, autószerelőként, stb.... Az előttem szóló forumozókat pedig nagy szerettel üdvözlöm.

Fancsikó #3 dátum: 2009-09-01 17:51Válasz
jah, hát eléggé mellétalált ez a cikk :)

padilla18#2 dátum: 2009-04-14 22:34Válasz

Én emiatt a cikk miatt regisztráltam annyira felhúzott. Az a helyzet,hogy nem értem milyen jogon nevez valakit egy kritikus tehetségtelennek?Itt most kifejezetten Tim Burtonre gondolok.Vannak bizonyos dolgok amiknek meg kell felelni,de szerintem egy határ után a film ugyanúgy szubjektív élmény mint egy rajz vagy festmény.De vannak ilyen nagyképű emberkék mint ez a gál pötyi aki biztos széttanulta az agyát filmművészetből de közben elfelejtett a nagy magolásban oda is figyelni a filmekre.Szégyen,hogy a filmvilág jelenthet meg ilyet.Én úgy érzem,hogy Tim Burton filmográfiája elért egy olyan szintet ha azt írja valami filmes,hogy tehetségtelen,akkor annál kétség merül fel a szakmai hozzáértésben.Nem szeretem az ilyen vaskalapos ökröket akik mert nyilvánosan kapnak lehetőséget írásra azt hiszik,hogy bármit szabadon fikázhatnak.Legjobb példa : Picasso kiállítás,közben néhány rajzos szülő : "hát ha a fiamat berúgatom különbet festene..." Kérem.Rúgassa be és festessen.Meglátjuk mi lesz. Ezt csak azért írtam,hogy szemléltessem a baromság fokát.Remélem olvassa s magába száll kicsit aki írta.Vagy csak fogja vissza magát.

dafna#1 dátum: 2006-06-18 13:51Válasz
Hát régen olvastam ennyire összecsapott kritikát. Üres szólamok puffogtatása, képzavaros mondatok. Ilyenek miért jelenhetnek meg?