KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Szilágyi Ákos: Alekszandr Trosin (1942–2008)
• S. A. : Kateřina Pošová (1930–2008)
PÁRIZS '68
• Ádám Péter: A forradalom illuzionistái
• Kovács András Bálint: Mozipravda Godard ’68
• Jancsó Miklós: Zsebünkben a bölcsek köve
BÓDY GÁBOR
• Forgách András: Sötét angyal Kerekasztal-beszélgetés Bódy Gáborról – 1. rész
KEN RUSSELL
• Takács Ferenc: A megfilmesített filmgyűlölő D. H. Lawrence a moziban
BACSÓ PÉTER
• Muhi Klára: Rendszerek és bűnbakok Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Báron György: Te rongyos élet... Bacsókönyv
INDIANA JONES
• Beregi Tamás: A régész, aki kalandor volt Indiana Jones visszatért
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Arcjáték Futball a tévében
• Deák Dániel: Leértékelt sorsok Az igazság ára
FESZTIVÁL
• Nóvé Béla: Színpompás szürke fény Tampere
• Kemény György: Képdzsungel Minden mozi!
• Andor Tamás: Tehenek az olajmezőn Dialektus 2008
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Fényes kövek Shine a Light
• Csillag Márton: Rókabőr Kis Vuk
MOZI
• Kolozsi László: Párizs, szeretlek…
• Vajda Judit: A másik Boleyn lány
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer
• Teszár Dávid: Cyborg vagyok, amúgy minden oké
• Donáth Mirjam: Karamell
• Pápai Zsolt: Erőszakik
• Schreiber András: Gyilkosság online
• Kovács Marcell: Vasember
• Varró Attila: Totál Turbó
DVD
• Csillag Márton: Ó, testvér, merre visz utad?
• Alföldi Nóra: Nulladik óra
• Klág Dávid: Halott férfi nem hord zakót
• Pápai Zsolt: Csalók

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egyszer

Forgács Nóra Kinga

Once – ír, 2007. Rendezte és írta: John Carney. Kép: Tim Fleming. Zene: Glen Hansard és Markéta Irglová. Szereplők: Glen Hansard (Fiú), Markéta Irglová (Lány), Hugh Walsh (Timmy), Gerard Hendrick (Gerry), Alaistair Foley. Gyártó: Bórd Scannán na hÉireann / RTE / Summit. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 85 perc.

 

John Carney ír független filmes egész estés darabját gyakran modern musicalnek aposztrofálják, valójában inkább olyan filmdráma, amiben kulcsszerepe van a zenének. A film két zenei tehetség, egy cseh bevándorló lány és egy ír fiú véletlen találkozását és rövid, de annál produktívabb kapcsolatát mutatja be, a helyszín a mai Dublin.

Az indítás frappáns és célratörő, egy abszurd akciójelenetet furcsa helyzetek és gyakorlatok követnek, melyek során az élet összehozza az utcazenészt és a virágárus lányt. A párbeszédek üdítően nyersek, jól szervezett kézi kamerás felvételeken nyer sajátos arcot Dublin, és kicsiben győzelmet arat az a nyitottság és humánum, ami majd nagyban is le fogja aratni a babért – a fanatikusabb és érzékenyebb filmrajongók egyszerre kezdhetnek boldogan fészkelődni a sötétben.

A filmidő előrehaladtával a mókázás zökkenőmentesen adja át a helyet a drámának: két zenész, két magányos ember között megindul a termékeny interakció, a közös alkotás a kapcsolatteremtés és az önkifejezés eszközévé válik. Kétségtelenül nem John Carney fejéből pattant ki elsőként az ötlet, hogy a személyiség épülése és két ember kapcsolatának a kibontakozása párhuzamba állítható az alkotás folyamatával. A film azonban a főcsapást el-elhagyva inkább a figurákat és a (társadalmi) viszonyokat jellemző részletekre összpontosít, az éneklős-zenés jelenetekben pedig a valódi zenész (fő)szereplők együttműködésének köszönhetően átélhetővé válik az alkotás feszültsége és öröme, megannyi minikatarzist szerezve a nézőnek. Mindvégig tervszerűség és spontenaitás, panelek és eredetiség egyensúlya érvényesül, bónuszként pedig John Carney földközelbe hozza a happy endet. Ha valakinek mindezeken túl éppen a „singer-songwriter” típusú érzelmes dalok nem tetszenek, az már tényleg csak személyes ízlés kérdése.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9389