KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nader és Simin

Vincze Teréz

Jodaeiye Nader az Simin – iráni, 2011. Rendezte és írta: Asghar Farhadi. Kép: Mahmoud Kalari. Zene: Sattar Oraki. Szereplők: Peyman Moaadi (Nader), Leila Hatami (Simin), Sareh Bayat (Razieh), Shahab Hosseini (Hodjat). Gyártó: Asghar Farhadi Productions. Forgalmazó: Mokép – Pannónia. Feliratos. 123 perc.

2011 februárjában korántsem a semmiből bukkant elő Asghar Farhadi iráni rendező a Berlini Filmfesztiválon, hogy művével elnyerje a legjobb filmnek járó Arany Medvét. Rendezőként ez az ötödik filmje, és már korábbi munkáit is jelentős nemzetközi szervezetek és fesztiválok dekorálták ki fontos díjakkal, köztük 2009-ben az Elly története című filmjéért a legjobb rendezésért járó berlini Ezüst Medvét is megkapta. Idén Tarr Béla Torinói lovát előzte be a Nader és Siminnel Berlinben, s biztosak lehetünk benne, hogy a döntnököknek korántsem lehetett könnyű, amikor megpróbálták összemérni a remek almát a csodálatos körtével. Ha van ugyanis ellenpontja Tarr mitikusan absztrakt látomásainak, akkor Farhadi keresetlen naturalizmusa, esetlegesnek látszó hétköznapisága az.

Egy válófélben lévő, felső középosztálybeli házaspár családi konfliktusa szolgál az események kiindulópontjaként. A feleség örökre külföldre menne, hogy kamasz lányuknak jobb életet biztosítson, míg a férj maradni akar, hogy Alzheimer-kórban szenvedő édesapját ápolhassa. Mivel szétköltöztek, a férfi kénytelen egy idegen nőt felfogadni, hogy napközben vigyázzon beteg édesapjára. A nagyon szegény, mélyen vallásos asszony és a büszke, hirtelen haragú férfi közt hamarosan kirobbanó konfliktus – úgy tűnik – végzetes következménnyel jár: az állapotos nő elveszíti születendő gyermekét.

A film dramaturgiailag igen összetett szituációt épít fel, amelyben számos réteg épül egymásra: a válófélben lévő nő és férfi közötti konfliktus, a két szülő közt nehéz választás elé állított kamaszlányuk vívódása, a gyermekét elvesztő nő félelme és bűntudata, eladósodott férjének erőszakos dühe meg nem született gyermeke halálának okozóival szemben.

Farhadi a morális dilemmák komplex rendszerét hozza létre, amelyben a cselekmény lenyűgözően természetes áramlással halad előre, s fonja körül a nézőt egyre nagyobb erővel. Az operatőri munka, a vágás és a színészi alakítások egyaránt sikerrel illeszkednek ebbe a keresetlennek tűnő, ám tűpontosan kidolgozott rendszerbe. Külön izgalmas és erős vonulata e műnek – az iráni filmek gyakori védjegye – a remek gyermekfigurák teremtése: a válófélben lévő szülők kamaszlánya és a szegény asszony négy év körüli kislánya egyaránt jelentős karakter.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10672