KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/január
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Tony Richardson

• Jeles András: Küzdelem Napló
SPIKE LEE
• Turcsányi Sándor: New York fényei
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Tévé-Borisz és Videó-Misa Folytatásos történelem (2.)
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A DeMille-örökség Pordenone
ROSSELLINI
• Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek Rossellini és a Stromboli
KRITIKA
• Spiró György: Egy műfaj, ami nincs Száműzöttek
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Rosalie vásárolni megy
• Turcsányi Sándor: Hamis a baba
• Schubert Gusztáv: Kősikoly
• Kovács András Bálint: A Halászkirály legendája
• Hegyi Gyula: Harley Davidson és a Marlboro Man
• Fáber András: Csak egy lövés
• Sneé Péter: Doc Hollywood
• Bíró Péter: Leszámolás Kis-Tokióban
• Békés Pál: Delicatessen
• Tamás Amaryllis: Visszatérés a kék lagúnába
KÖNYV
• Takács Ferenc: Össz-kelet-európai szemle MOVEAST – 1.
ELLENFÉNY
• György Péter: A háború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hangok

Margitházi Beja

The Voices – amerikai, 2015. Rendezte: Marjane Satrapi. Írta: Michael R. Perry. Kép: Maxime Alexandre. Szereplők: Ryan Reynolds (Jerry), Gemma Arterton (Fiona), Anna Kendrick (Lisa), Jacki Weaver (Dr. Warren). Gyártó: Mandalay Vision / Vertigo Entertainment. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 103 perc.

Az önéletrajzi Persepolis folytatását, de Babe-féle családi vígjátékvonalat se vizionáljon senki Marjane Satrapi legújabb, beszélő állatszereplőiről A hangok címet kapó vállalkozásával kapcsolatban. A hazájából tinédzserként Bécsbe menekített, majd mégis Teheránban tovább tanuló iráni forgatókönyvíró és rendező életművében első ránézésre talán nehéz a folytonosságot meglátni, de az üdítően eredeti, fekete-fehér coming of age animációra (2007), majd a szintén Vincent Paronnaud-al közösen írt és rendezett melankolikus-ironikus, egy zeneszerző utolsó hetéről szóló Szilvás csirkére (2011) épp úgy jellemző a súlyosabb témák, műfajtól független, szürreális-komikus kibontása, mint a sötét tónusokban, gyomorforgató és vicces(nek szánt) jelenetekben egyaránt bővelkedő A hangokra.

Az amerikai debütfilm hőse az ártalmatlannak tűnő, visszafogott és udvarias Jerry Hickfang egy olyan, lámpatesteket és csaptelepeket gyártó kisvárosi cégnél dolgozik szorgalmasan, ahol az árumozgatók is rózsaszín munkaruhában tologatják a precízen csomagolt és felcímkézett fürdőkádakat a pontosan megfelelő méretű teherautókba. Pszichológusa tanácsa ellenére azonban mellőzi a gyógyszereit, így mikor véletlenül mégis összejön a randi az áhított szexi, angol könyvelőlánnyal, az éjszakai autózás közepén szélvédőbe vágódó szarvas agóniája a szégyenlős fiúból kihozza a Norman Bates-t, és Jerry bárgyú arccal, kényszeresen azt teszi, amire gyerekkori traumája predesztinálja. Később a helyzet tovább romlik, amint a Jerry fejében létező, kényszeres idill és a prózaian lepukkant valóság között egyre szélesedik a szakadék, nő a Tupperware dobozokba miniciózusan elosztott testrészek és belső szervek, valamint a hűtőben állomásozó beszélő fejek száma. Kár, hogy ez a szürreális-abszurd fekete-komédia, pszicho-horror vígjáték nem tudja eldönteni, hogy leginkább mi szeretne lenni, ezért olyan szinten hullik atomjaira, hogy azt a remek formában lévő Ryan Reynolds, és a hangján megszólaló, démoni–angyali macska–kutya duó sem tudja ellensúlyozni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12157