KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/január
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyv-író Pályázat
• Bikácsy Gergely: Philippe Noiret (1931–2006)
• (X) : A Scolar Kiadó filmkönyvei
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Képtelen ország Média-csőd
• Muhi Klára: Egy „nehéz életű” filmrendező történetei Beszélgetés Elek Judittal
• Stőhr Lóránt: Csapatfotó Fiatal filmesek

• Vereb-Dér Botond: A hidegháború mesehőse James Bond
• Varró Attila: A hármas ügynök Casino Royale
• Géczi Zoltán: Bond Noir Casino Royale
• Kovács Marcell: Cowboy az idegenek között Don Siegel
• Ádám Péter: Felvevőgéppel a nyúlüreg előtt A fiatal Renoir
• Kelecsényi László: Barátságos beszélgetések Jean Renoir
• Bori Erzsébet: A glamúron túl Verzió
• Kolozsi László: A reppelő gúnár Határátlépés – fesztivál
• Barotányi Zoltán: Mások bőrében Kultúrsokk
VÁROSVÍZIÓK
• Dániel Ferenc: Időnyomok Fővárosi metszet
• Schreiber András: Jövő, múlt időben Budapest fantáziaképei
FESZTIVÁL
• Szíjártó Imre: A megváltás nehézségei Gdynia
KRITIKA
• Vajda Judit: Légszomj Friss levegő
• Hungler Tímea: Gáz: van Idegölő
• Reményi József Tamás: Szerepcserék Régimódi történet
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Jindabyne
• Pápai Zsolt: A tökéletes trükk
• Vízer Balázs: Shop Stop 2.
• Barkóczi Janka: Szent szív
• Tosoki Gyula: Yamato – Öngyilkos küldetés
• Vízer Balázs: The Lost City
• Kostyál Andrea: Barátnők
DVD
• Varró Attila: A sógun orgyilkosa
• Pápai Zsolt: Kormányzóválasztás
• Kovács Marcell: Cyborg – A robotnő
• Tosoki Gyula: Agitátorok

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hétköznapi vámpírok

Baski Sándor

What We Do in the Shadows – új-zélandi-amerikai, 2014. Rendezte és írta: Taika Waititi, Jemaine Clement. Kép: Richard Bluck. Zene: Plan 9. Szereplők: Jemaine Clement (Vladislav), Cori Gonzalez-Macuer (Nick), Taika Waititi (Viago), Jonathan Brugh (Deacon), Ben Fransham (Petyr). Gyártó: Unison Films / Funny or Die. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 86 perc.

A vérszívások közti, öröklétig tartó holtidőt is el kell valamivel ütni, és az emberekhez hasonlóan a vámpíroknak sincs jobb ötletük a szocializációnál. Nincs olyan modern adaptációja a mítosznak, amelyben a halhatatlan antihősöknek a vámpírlét szokásos nyűgjein túl ne kellene az együttélésből adódó súrlódásokat is kezelniük, legyen szó párkapcsolatról (Halhatatlan szeretők), családról (Vámpírok, Byzantium), mester és tanítvány viszonyról (Interjú a vámpírral), bűnbandáról (Alkonytájt) vagy komplett alternatív társadalomról (True Blood, Alkonyat).

A természetükből adódóan antiszociális rémlények együttélése nem csak drámai konfliktusok, hanem vérbő poénok forrása is lehet, ahogy azt az Addams Family alkotói bő negyedszázada demonstrálták. Egy-egy szűk közösség mindennapjainak szatirikus hangvételű bemutatására a legutolsó trendek szerint mégsem a nagyjátékfilm, hanem A hivatal által kifejlesztett áldokumentarista sitcom-formátum az ideális. A 2010-es belga Vámpírok is ebből a kottából készült, a filmbéli fiktív stáb egy diszfunkcionális vámpírcsalád életét követte, szó szerint halálmegvető bátorsággal. Az új-zélandi Hétköznapi vámpírok alkotói annyival bővítik a formulát, hogy a valóságshow narrációs eszközeit is kölcsönveszik: az egy fedél alatt élő, négy különböző generációt és habitust képviselő vérszívók külön-külön is kommentálják a konfliktusokat. A Taika Waititi–Jemaine Clement író-rendező-főszereplő páros mindkét tagja a szkeccskomédia világában kezdte pályafutását, a poénok időzítésével nincs is gondjuk; gyakorlatilag a témából adódó összes ziccert magabiztosan ütik le, és még a CGI-trükköket is szellemesen használják. Filmjükkel szemben tulajdonképpen csak egyetlenegy kifogás emelhető: epizodikussága miatt tévésorozatként sokkal jobban működhetne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12223