KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Krakkó

A tabuk ellen

Mátyás Győző

A Krakkóban hetedik alkalommal megrendezett Off Plus Camera Filmfesztivál a legjobb értelemben „független filmek” seregszemléje.

 

A válogatásnak volt egy jól felismerhető központi szervező elve; a mezőnybe olyan filmeket invitáltak a házigazdák, amelyek a művek tematikáját, az ábrázolt konfliktusok típusait tekintve erős hasonlóságot mutattak. Kicsit leegyszerűsítve: az itt versenyzett filmek többsége hátrányos helyzetű emberekről szól, olykor a társadalom számkivetettjeiről, olyan figurákról, akiknek a kisebbségi lét problémáival kell megküzdeniük.

A többségi társadalomtól a legszembetűnőbb módon a mentálisan sérült emberek, a fogyatékkal élők különböznek. A Gabrielle című kanadai film (Louise Archambault munkája) arról mesél, hogy egy Williams-szindrómával élő fiatal lány miképpen próbálja megtalálni a saját útját, illetve a boldogságot, továbbá arról, hogy mégoly jóindulatú környezetének aggódása és segítőkészsége miként válhat bénító gyámsággá.

A mezőny egyik legkiemelkedőbb darabja a Titanicon is vetített norvég Blind volt, (rendezte Eskil Vogt), amelynek főhősnője vak, ám az alkotók nem elsősorban a drámai helyzetből adódó fájó kiszolgáltatottság és védtelenség bemutatását tűzték ki célul, bár ez is része az ábrázolásnak. Inkább azt hangsúlyozzák, hogy ez a fogyatékosság hogyan társul olyan képességgel, amely szinte végtelenné tágítja a belső horizontot, s a hősnő a fantázia, a képzelet, máskor pedig az álomszerű képzelgés révén alternatív világot teremt. Ráadásul az alkotók rafináltan felhasználják a manapság egyre divatosabb kommunikációtechnológiai teremtés mítoszt is, és azt mutatják be, ahogyan a főhősnő számítógépén irányítja maga alkotta virtuális univerzumát. A filmben így egyre inkább keveredik, felcserélődik valóság és virtualitás, a két világ határai egybemosódnak. A filmet kifejezetten élvezetessé teszi az elbeszélésmód váratlan iróniája, ami egyfajta lebegő atmoszférát teremt a műben.

A társadalomból szó szerint kitaszítottak életéről szól a Menyasszonyok (Patardzlebi) című grúz film Tinatin Kajrishvili rendezésében. Olyan asszonyok sorsát követi a kamera, akiknek férje hosszú börtönbüntetésüket tölti. Hűség és összetartozás, magány és szolidaritás kérdéseit járja körül a mű, illetve azt, hogy az egyén miként tudja vágyait összeegyeztetni a hagyomány parancsoló törvényeivel.

 A vágyak, a szexualitás terepére kalauzol bennünket Anja Marquardt filmje, az Elveszett önuralom (She’s Lost Control) is. A mű egy olyan terepeutáról szól, aki szexuális szolgáltatásokat nyújtva hivatásszerűn gyógyítja az intimitásra képtelen klienseket. Nagy erénye a filmnek, hogy a legkevésbé sem a szexuális problémákra fókuszál, hanem azt mutatja be, hogy a társadalom rideg érzelemmentessége miként deformálja az embert.

Ester Martin Bergsmark munkája a Valami eltörött (Nånting måste gå sönder) a punk esztétika stílusjegyeinek segítségével szól a nemi identitás bizonytalanságáról, igaz, kissé egyenetlen színvonalon. Ugyancsak ezzel a kérdéssel foglalkozik, de még radikálisabban, az ausztrál Sophie Hyde munkája, az 52 kedd. A rendező egy olyan anyát állít az elbeszélés középpontjába, akinek mindig is kételyei voltak a saját nemi azonosságát illetően, s már tinédzser korú a gyermeke, amikor eldönti, hogy férfivá operáltatja magát.

Az Eastern boys című, több fesztivált is megjárt film hősei is sokszorosan különböznek a többségtől. Főszereplői a keletről (Ukrajna, Moldávia stb.) Párizsba érkezett fiatal, bandába verődött emigránsok, akik férfi prostitúcióval keresik a betevőt. Daniel, a tipikus felső középosztálybeli „petit bourgois” igénybe akarja venni az egyik fiú szolgáltatásait, de a banda tőrbe csalja. Ebből a találkozásból aztán Robin Campillo finom eszközökkel formálja meg a „vadkelet” és a nyugat bonyolult, szimbolikus konfliktusát.

Az Off Plus Camera Filmfesztivál a maga intellektuális bátorságával, tartalmas programjával méltán tart igényt arra, hogy a számottevő események között jegyezzék.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 45-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11779