KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szerelem hullámhosszán

Tamás Amaryllis

Kinek Pilinszky „égi magas” versprózája, kinek egy tragédiátlanított mozgóképséma „alacsonya” villantja föl az őslegendát a halhatatlanságról. Értékhierarchiát emlegetni hát hiábavalóság a megrabolt szerelemről regélő great storyt kommersz mesefilmként feldolgozó tantörténet láttán. „Minden lejátszódhat újra, holott megismételhetetlen, minden megváltozhat, holott megváltoztathatatlan” – sugallja a hitetleneknek Sam Baldwin, az ifjan megözvegyült seattle-i Orpheusz története. A férfi a múlt igézetének csendjében, feszült nyugalomban él tovább fiával, miután a halál angyala győzedelmesen tarolt felségterületén. A feltehetőleg filmőrült Teremtő azonban fantasztikus fricskát, „vírust” programoz be mennybéli Macintoshába, hogy tudniillik párosával irányítaná a csillaglelkeket a Földre. A fájó hiányt begyógyítja Bálint napkor az Empire State Building tetejére küldött, mesebeli jóságú reinkarnáció, Annie Reed. Némi filmes iróniával a Halhatatlan szerelem című Deborah Kerr–Cary Grant örökzöldért rajongó portás segedelmének is köszönhetően. Magic!

Én az Orpheusz-históriának Cocteau írta/rendezte 1949-es változatáért lelkesedem továbbra is, azért, amelyikben Jean Marais-t hálózza be a „fekete özvegy”, a talányosan szép Maria Casarès, olyannyira, hogy az eladdig visszavágyott Eurydike elhalványul a férfi és a halálasszony fehérizzású vonzódásában. Film magic!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1105