KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nincs bocsánat

Turcsányi Sándor

Ím a könyörtelenül korosodó kecske is kedvét leli még a sóban. The show must go on: Clint Eastwood – s vele számos régi barát (csupa öreg róka) – újra lovagol. Ennyit a faunáról.

Éppen a flóra is lehetne dúsabb – mint ahogy nem az –, hiszen filmünkben folyvást szakad. Jólesik hát fölidézni régi, napfényes veszterneket. Háromszor körbelovagolni a Monument Valleyt, és a végén pisztolypárbaj a poros főutcán. Esetleg egy bajkeverő (legtöbbször részeges indián). John Wayne, Gregory Peckory... A mai westernt viszont az eső élteti. Meg a sár, meg százezer arzenál: sok halál. Minden szereplőn megtalálható Nagy Waffen nikliszdorfi üzletének teljes leltárkészlete. S e sok halálok aprólékos precizitással történő ábrázolása: közelképen fejlövés, lassított szaltó a postakocsi tetejéről.

Okokat és előzményeket keresve rögtön Sam Peckinpah neve ötlik föl. Ám a jónevű kommersz rendező ’68-as ópusza, a Vad banda kevésbé a western köreit zavarta meg, mint inkább az egész filmművészet közepébe talált bele. Azóta Nyugaton is csak a láncfűrész változott.

Á vásznakat elöntő erőszak ellen fel kell venni a harcot – így Clint Eastwood. Megható, és a többi csupán taktika, stratégia. Először leleplezni, minden disznóságát részletesen bemutatni, aztán lelőni, mint egy kutyát – saját eszközeivel térdre kényszeríteni... egyszerűen túllicitálni.

Két óra lassú gyilkosság, sárban, éji esőben. Clint már vénülő szemével veszi célba a pénztárcánkat, s vénülő kezével húzza meg a ravaszt.

Minden ismerős, mit látunk. Derék s becsületes. Tegnap még úgy hívták: békeharc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1192