Streamline mozi

Segítő kezek

Greff András

Repo Man – brit-amerikai, 1984. Rendezte és írta: Alex Cox. Kép: Robby Müller. Zene: Steven Hufsteter és Tiro Larriva. Szereplők: Emilio Estevez (Otto), Harry Dean Stanton (Bud), Tracey Walter (Miller), Olivia Barash (Leila). Gyártó: Edge City Production. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 92 perc.

Harry Dean Stanton kábán lépdel a sivatagban Wim Wenders Párizs, Texasának nyitányában. Mintha különös álomból ébredt volna – és ha kíváncsiak vagyunk rá, milyen is lehetett ez a jelenés, akkor a Repo Mant kell elindítanunk. Alex Cox első nagyjátékfilmje 1984-es, akárcsak Wenders klasszikusa, egyik karakterét úgyszintén Stanton játssza, Robby Müller operatőr képei pedig mindkét filmben számottevő figyelmet követelnek maguknak. De míg a Párizs, Texasban egy mitikus és fenséges Amerika-tabló ragadja magával a nézőt, a Repo Man Los Angelese a visszafordíthatatlan penészesedés kórképeivel kábít. A pusztulást mintha a Kiss Me Deadly pár évtized átugrásával (talán földönkívüli segítséggel) váratlanul ismét felbukkanó, sugárzó csomagja terjesztené, de a rothadás nyilvánvalóan régóta burjánzik, és elsősorban az agyakban pusztít.

És mégis: ez a világ szinte repedésig van élettel. Igaz, hogy Ottót (Emilio Estevez nyughatatlan alakítása), a magát lázadónak képzelő punkfiút könnyebben bedarálja a Reagan-kapitalizmus, mint szemeteskocsi a sörösdobozt, de a törlesztő-részleteket fizetni képtelen nyomorultaktól az autóikat visszaszerző behajtócégnél ő és társai mégis kötényt próbálnak adni a sorsnak. Nincs jövő, de nincsen sírás sem: nagy dumákkal, nagy dühvel (fontos szerepet kap a helyi punkszíntér) és nagyot álmodni tudással a határ még itt is a csillagos ég. Méghozzá – a film zárlatát figyelembe véve – szó szerint. Ki is akkor a vesztes, hapsikáim?

Alex Cox maga is tudna mesélni erről egyet s mást. Noha pszichedelikus imperializmus-fricskája, az 1987-es Walker után kiszorították Hollywoodból, a hátsó ablakon csak visszamászott: hiszen a Repo Man diadalmas lúzerei nélkül Richard Linklater csellengői éppúgy nem elképzelhetők, mint az utcai költészettel felszerelt, sugárzó poggyászt cipelő haramiák Tarantinónál.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2021/03 63-63. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14852

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -