KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/június
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Óhullám A Nemzeti Filmalap (2011-19) filmjei
• Murai András: Gyomorgörcs és puncstorta Ügynökfilmek a Kádár-korszakról
• Rudolf Dániel: Áldozathozatal Beszélgetés Zsigmond Dezsővel
• Kelecsényi László: Pisti a filmgyárban Örkény-mozi
• Huber Zoltán: Követni a formát Beszélgetés Sophy Romvarival
NŐI TESTEK
• Forgács Nóra Kinga: Anyanyelv Női reprodukciós horrorfilmek
• Bartal Dóra: Mintha orvos írta volna fel Autoerotika a sorozatokban
• Varró Attila: A vágy tüze Szörnylányok és rémapák
• Kovács Kata: Semlegesítsd a belső pandádat Domee Shi: Pirul a panda
LENGYEL VILÁGOK
• Fekete Tamás: Dubaji lányok, lengyel nők Maria Sadowska
• Szíjártó Imre: Csodás életek Lengyel hétköznapfilmek
• Varga Zoltán: Összefüggések pókhálója Gombrowicz és Żuławski
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Lovas Anna: Emlék-kollázsok Lynda Barry: One! Hundred! Demons!
AMERIKAI ÁLMOK
• Géczi Zoltán: Techno-Messiások tündöklése és bukása Amerikai startup: sorozatok és filmek
• Orosdy Dániel: Összebilincselve Sidney Poitier (1927-2022)
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Idegen akcentusok találkozása Toulouse: Cinélatino
TÉVÉFILM
• Schubert Gusztáv: Családi kalitka Paczolay Béla: Pacsirta
• Kolozsi László: Frigye nem lett sikeres Tóth Tamás: Frici és Aranka
• Pethő Réka: Ez nem cég, hanem színház? Madarász Isti: Ecc-pecc
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: A halászlé és a tenger Pálinkás Norbert: Katinka
• Huber Zoltán: Hamlet, a barbár Robert Eggers: Az északi
• Varró Attila: Nickelodeon Tom Gormican: A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya
MOZI
• Déri Zsolt: Szerelmes nehézfiúk
• Kovács Kata: Soha néha mindig
• Baski Sándor: Doctor Strange az őrület multiverzumában
• Vajda Judit: Hölgy
• Rudas Dóra: Kis lecke a szerelemről
• Pazár Sarolta: Mindenki utálja Johant
• Kovács Patrik: Camelot – Harcok trónja
• Varró Attila: Downtown Abbey: Egy új korszak
STREAMLINE MOZI
• Kovács Gellért: Fordulópont
• Benke Attila: Maixabel
• Huber Zoltán: Utazás
• Sándor Anna: Novícia
• Jordi Leila: Umma – Anyám szelleme
• Déri Zsolt: Stamping Ground
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Apokrif történelem

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mindenki utálja Johant

Pazár Sarolta


Alle hater Johan – norvég, 2022. Rendezte: Hallvar Witzo. Írta: Erlend Loe. Kép: Karl Erik Brondbo. Zene: Jorund Fluge Samuelsen. Szereplők: Pal Sverre Hagen (Johan), Ingrid Bolso Berdal (Solvor), Ine F. Jansen (Ella), Paul-Ottar Haga (Stor-Johan), Vee Vimolmal (Pey). Gyártó: Film in Norway / Nordisk Film. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 93 perc.

 

Véletlenszerű robbantások fülsiketítő robajától halálra rémülni igazán kellemetlen dolog, könnyű haragudni arra, aki állandóan ijesztgeti az embert. Johant utálja is mindenki, már a szüleit se állták a környéken. Azon kevesek azonban, akiket Johan megtanít robbantani, mind nagyon élvezik a kanócgyújtás izgalmát, a durrogást, a felspriccelő földdarabkákat, nem a pusztítás, hanem maga a robbanás az öröm forrása. Élvezik az érzékszerveiken keresztül betóduló energiát és hatalmas erőt. Ilyen Johan is: hatalmas, erős, fékezhetetlen energiája kiszámíthatatlan. Nincsenek nagyratörő vágyai életében, békében, szeretetben élne szerelmével, Solvorral, továbbadná gyerekének családnevét és a robbantás iránti szenvedélyét, ahogyan azt ő is örökölte. Ehhez a tervhez azonban nem ildomos felrobbantani és egy életre megnyomorítani szíve választottját, évtizedekre kámforrá válni, majd a semmiből bocsánatkérés gyanánt egy virágcsokorral felbukkanni.

A mindeddig tévésorozatok rendezésében jeleskedő norvég Hallvar Witzø első játékfilmje, a Mindenki utálja Johant abszurd alapötlettel, mamlasz főhőssel, karikatúra mellékszereplőkkel és morbid humorral a már jól bejáratott skandináv sikerreceptet alkalmazza. Csakhogy Johan egész életét futólépésben elmesélő rendező a tempóhoz képest csínján méri poénokat, a kiszámítható dramaturgiai fordulatokra lecsap és alig fűszerezve, kicsit sótlanul teszi nézője elé a kész művet. Szerencsére a Johant megformáló Pål Sverre Hagen brillírozik, az erőtől duzzadó melákból békés öregemberré lényegül, a Solvort alakító Ingrid Bolsø Berdalban pedig méltó partnerre talál. Náluk csak Vee Vimolmal, a Vietnamból érkező Pey-t megformáló színésznő tündököl fényesebben a gyönyörű norvég tájban. Ugyan a Mindenki utálja Johant nem több egy kicsit abszurd, kicsit morbid szerelmi történetnél, de sutaságai ellenére a könnyed szórakozást garantálja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/06 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15385