KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/december
JEAN-LUC GODARD
• Darida Veronika: Búcsú a film filozófusától Jean-Luc Godard
• Nemes Z. Márió: A mozi és árnyéka Godard a 80-as években
A TÖRTÉNELEM ÖRVÉNYÉBEN
• Pápai Zsolt: Szerelmem, Barbarossa A nemzetiszocializmus filmmelodrámái – 2. rész
• Gerencsér Péter: Egy hatás alatt álló forgalmista Jaroslav Rudiš – Jaromír 99: Alois Nebel
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A történetírás vége Tősér Árpád: Blokád
• Erdélyi Z. Ágnes: „A filmes karriert elvesztettem” Ablonczy László: Béres Ilona
• Gyürke Kata: „Nem tudok távolságot tartani” Beszélgetés Oláh Katával
• Molnár Judit Anna : „A siker árnyalt érzés” Beszélgetés Rév Marcellel
• Stőhr Lóránt: Átmeneti rossz közérzet Gelencsér Gábor: Lopott boldogságok
KOREA TABUI
• Géczi Zoltán: A pokolból kivezető út Dél-koreai politikai filmek
• Teszár Dávid: Titokzatos nők, feszült férfiak Koreai Filmfesztivál
• Varró Attila: Köddé válni Park Chan-wook: A titokzatos nő
ÚJ RAJ
• Gyenge Zsolt: Szikár mozgóképek szófukar költője Joanna Hogg
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Langlois köpönyege Az első filmmúzeumok
• Kovács Patrik: Játszd újra, Rick! A Casablanca utóélete
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Nyitott szemmel Verzió
• Pauló-Varga Ákos: Boldogságkeresők Primanima
KRITIKA
• Fekete Tamás: Kettős látás Szilágyi Fanni: Veszélyes lehet a fagyi
• Benke Attila: Rapballada a rossz apáról Bernáth Szilárd: Larry
• Baski Sándor: Aguirre Izlandon Hlynur Pálmason: Isten földje
• Déri Zsolt: David Bowie-kaleidoszkóp Brett Morgen: Moonage Daydream
MOZI
• Roboz Gábor: Alcarrás
• Vajda Judit: Rosszul vagyok magamtól
• Gyöngyösi Lilla: Ki kutyája vagyok én?
• Rudas Dóra: A stand-up királynője
• Huber Zoltán: The Woman King – A harcos
• Fekete Tamás: Fekete Párduc 2.
• Kránicz Bence: Black Adam
• Kovács Patrik: Démoni fény
• Varró Attila: A menü
• Alföldi Nóra: Párcserés játszma
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Argentina 1985
• Forgács Nóra Kinga: 1986 – Az elveszett év
• Benke Attila: Barbár
• Sándor Anna: A kiút
• Varró Attila: Circle of Danger
• Orosdy Dániel: Diabolik
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Gyilkosság a hivatásuk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Szilágyi Fanni: Veszélyes lehet a fagyi

Kettős látás

Fekete Tamás

Szilágyi Fanni filmjében a két nézőpont egymás kioltása nélkül olvad össze.

 

Szilágyi Fanni első játékfilmje egy ikerpár feszültségekkel, ugyanakkor szeretettel is teli kapcsolatát ábrázolja, Stork Natasára bízva mindkét szerepet.

Adél visszahúzódó, introvertált lány, aki mindent a hivatásának rendel alá. Egy fővárosi kórházban dolgozik radiológusként, de pár napon belül otthagyja munkahelyét, hogy egy norvég klinikán vállaljon állást. Nagymamája lakásában él, több évtizedes tárgyak között, amit a költözés miatt hamarosan ki kell pakolnia. Az egyetlen igazi emberi kapcsolatot nála jóval idősebb kolléganője jelenti; férfi nincs az életében, ám mikor megismeri sógora egyik beosztottját, első látásra kialakul köztük a szerelem.

Éva harsány, extrovertált lány. Cégvezető férjének hála nem dolgozik, napjait otthon tölti, újszülött gyermeküket gondozva. Közös lakásukban még a nappalit borító szőnyeg is annyiba kerül, mint férje kocsija. Hiába veszik körül emberek, valójában egyedül van; amikor pedig megtudja, hogy ikertestvére összejött férje beosztottjával, a korábbiaknál sokkal erősebben kezdi keresni a kapcsolatot testvérével.

A rendező első játékfilmjében több ponton is visszaköszönnek előző rövidfilmes munkái; a „veszély” szó például már 2017-es rövidfilmje, A csatárnő bal lába életveszélyes címében is feltűnt, aminek főszerepét szintén Stork Natasa alakította. Korábbi kisfilmjeihez hasonlóan ezúttal is női főhőst választ– sőt, meg is kettőzi őket, így szinte nem is lehet eldönteni, valójában melyikük a történet főhőse. (Ez a szimbiózis némiképp hasonlít arra is, ahogy a rendező három korábbi kisfilmjének alapjául is Man-Várhegyi Réka egy-egy novellája szolgált.) Valójában azonban ez sem előzmény nélküli: már a 2015-ös A kamaszkor végében is egy ikerpár szerepelt – igaz, ők kétpetéjűek voltak, és mint a címből is sejthető, jóval fiatalabbak. Ám hiába idősebb a Veszélyes lehet a fagyi testvérpárja, ők is majdnem ugyanazt tapasztalják meg: az első igazi érintést, az első valódi vonzalmat, és a különös konkurenciaharcban az egymás iránti szeretetet és törődést.

Szilágyi Fanni hősnői – legyenek bármilyen idősek – majdnem mindig a kamaszkor végén járnak: függetlenné, önállóvá kell válniuk, elszakadni végre a szülői (vagy akár nagyszülői) háztól, és önálló életet kell végre kezdeniük. Akkor is, ha esetleg évek óta élnek már egy kapcsolatban, ha látszólag megteremtették maguknak álmaik otthonát (mint Éva), sőt, ha esetleg már az annyira vágyott közös gyermek is megérkezett. Ez toppan be hirtelen Adél életébe, és ezt kénytelen felismerni Éva is – Adél tükre által homályosan.

A film a Kurosawa remekműve után elnevezett többnézőpontú „Rashomon-technikát” alkalmazza: az eseményeket – vagy akár a teljes történetet is – egymás után, több különböző, akár egymásnak gyökeresen is ellentmondó perspektívából ismerjük meg. Ám a többirányú megközelítés legtöbbször maga is elbeszélésként jelenik meg – akár bíróság előtti tanúvallomásként, mint A vihar kapujában esetében. Vagyis az eseményeket már valaki személyén átszűrve, értelmezve, esetenként nyilvánvaló ferdítésekkel és hazugságokkal fűszerezve adják elő, addig Adél és Éva történetét látszólag objektíven látjuk – valójában azonban a másik testvér nézőpontjából, nyilvánvalóan érzelmeik és gondolkodásul által, ám egyáltalán nem szándékosan torzítva a valóságot.

Ez a kettős nézőpont adja a film igazi feszültségét az egyébként valójában mindkét szálon meglehetősen egyszerű (és helyenként sajnos gyengének érződő dialógusokat használó) történet elmesélésekor. Egy-egy mondat, mozdulat, gesztus vagy épp tárgy akár homlokegyenest másképp jelenik meg a két történetben, a főhős személyétől függően. A nézőnek viszont egyáltalán nem kell egymással versenyeztetnie ezt a két látásmódot, nem kell igazságot keresnie, vagy épp azt eldöntenie, mikor melyikük téved vagy épp hallgat el valamit. Adél története Éva szemén, és Éva története Adél szemén keresztül egyaránt igaz és érvényes. A zárlatban, egyetlen szürreális képben a fagyi két íze végül mégis egybeolvad; az édes és a keserű azonban nem kioltja, hanem átfűszerezi egymást.

 

Veszélyes lehet a fagyi – magyar, 2020: Rendezte: Szilágyi Fanni. Írta: Lányi Zsófi. Kép: Szilágyi Gábor. Zene: Kalotás Csaba: Vágó: Ördög Zsófia. Producer: Pataki Ági. Szereplők: Stork Natasa (Adél/Éva), Patkós Márton (Ákos), Szabó Máté (Tamás), Bódy Magdi (Ildi). Gyártó: Partnersfilm. Forgalmazó: Mozinet. 90 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/12 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15580