KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Gyermekjátékok Jeles András
• Forgách András: Eleveny kollégák József és testvérei

• Kovács Marcell: Türelemjáték Monte Hellman indie-westernjei
• Strausz László: A reklám a lényeg! Exploitation - a rosszízlés diadala
• Zoltán Gábor: Lopott kameraidő Kávé és cigaretta
• Kolozsi László: Harisnyanesz Truffaut és a nők
• Ardai Zoltán: Felismerni Doinelt Újhullámos Gil Blas
• Kubiszyn Viktor: A Gutenberg-galaxis ég-e? Kultmozi: 451° Fahrenheit
CYBERVILÁG
• Géczi Zoltán: Flash-köztársaság Animáció a neten
• Berta László: Macromedia Flash
• Sebő Ferenc: Kíméld az ajtófélfát Magyar net-animáció
• Varró Attila: Digitális paletta CGI és fantasztikum

• Gelencsér Gábor: Beszédes csend Bergman Trilógiája
• Kúnos László: Bergman estéje Sarabande
MAGYAR FILM
• Szlanárs Emese: Ugrás az ismeretlenbe Beszélgetés
• Pápai Zsolt: Tűzkeresztelő A restaurált Ludas Matyi
KÖNYV
• Zalán Vince: Képkrónika Sára Sándor, a fotográfus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Egy alvezér gyermekkora Che Guevara – A motoros naplója
• Kolozsi László: Van másik Világszám
• Vaskó Péter: Szabadság, szerelem Nyócker
• Lajta Gábor: Nun vagy Sin Csoda Krakkóban
• Szőnyei Tamás: Ajvé Yiddish Blues
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Könyörtelenek
• Nevelős Zoltán: Ördögűző – A kezdet
• Köves Gábor: Young Adam
• Kis Anna: Kóristák
• Vaskó Péter: Zuhanás a csöndbe
• Kolozsi László: A pityergő teve története
• Hideg János: Sírhely kilátással
• Pápai Zsolt: Kidobós
• Csillag Márton: Orion űrhajó – A visszatérés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ördögűző – A kezdet

Nevelős Zoltán

 

Szükség volt-e negyedik Ördögűző-filmre? Nyilván nem. Sokak szerint már John Boorman balsikerű második epizódját sem kellett volna erőltetni, az író, William Peter Blatty által rendezett harmadik részről nem is beszélve. A kezdet alcímet viselő, negyedik rész – cseppet sem szokatlan módon – előtörténetet kerekítve William Friedkin harmincéves remekéhez pusztán tovább igyekszik kiaknázni legendát, meglehetősen lebutítva a képletet.

A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű – tanúsítja a film készítésének hosszú vajúdásokkal teli története. Az eredetileg megbízott rendező, John Frankenheimer távozása után Paul Schradert állították a produkció élére, aki interjúkban világosan kifejezte szándékát, hogy pszichodrámát kíván forgatni. A gyártó Morgan Creek Productions és befektetői ezzel szemben véres és erőszakos látványosságára vágytak, de csak akkor emelték fel szavukat, amikor Schrader már a kész filmet mutatta be nekik. A Taxisofőr írója, a Kisvárosi gyilkosság és A szexfüggő tekintélyes, de sikerekben szegény rendezője repült és helyébe Renny Harlint, a Még drágább az életed sikercsúcsairól a Felpörgetve mélységeibe aláhulló alkotóját bérelték fel, aki 90 százalékos mértékben átíratta és újraforgatta a filmet: vagyis ugyanazon produkció keretében két szinte teljesen különböző film készült el.

A főszereplő Stellan Skarsgaard maradt, aki az eredeti Ördögűzőben Max Von Sydow által megformált Merrin atya fiatalkori alakját vette magára. Merrin a II. világháborúban átélt traumák hatására elvesztette hitét és hivatását – igazi, forgatókönyvi padlásról guberált fordulat –, így aztán iszákos régészként kerül egy kelet-afrikai ásatásra, ahol egy eltemetett keresztény templom és a későbbiekből ismert Pazuzu démon várja egy mélybe vezető hasadékban, amelyet állítólag a mennyből lezuhanó Lucifer ütött a földbe. A lengyel Isabella Scorupco által játszott, szexi doktornő Harlinék leleménye volt, miként a véres látványosságok java is. Ez utóbbiak közül leghatásosabbak a leépült angol kutató rettenetes bőrbetegsége, valamint a számítógép-animált, vérben tocsogó csatatéri jelenetek.

Nézők, akiket mélyebben foglalkoztatnak a Jó és a Gonosz kozmikus küzdelmei, vagy csak egyszerűen rajongói Az ördögűzőnek, szomorú csalódásra számíthatnak, amennyiben az eredeti film pontos pszichológiai és teológiai felkészültségét tartják mércének. A film, amely az Ördögűző-legenda mélyítését vette zászlajára, csupán rablógazdálkodást folytatott a megszentelt talajon. És az ijesztő az, hogy a vállalkozás reményeken felül működik is: azzal, hogy beígérték, hogy a DVD-kiadásban Paul Schrader változata is helyet kap, elérték, hogy az amúgy „futottak még” megjelenést kiemelt várakozás előzze meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2402