KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 27. Magyar Filmszemle díjai
• Szilágyi Ákos: Stalker halott Alekszandr Leonyidovics Kajdanovszkij
FILMSZEMLE
• Ardai Zoltán: Száz forintnak ötven a fele Játékfilm
• Jeles András: Vászka és a kisbaba Gothár, Szirtes
• Vajda Mihály: Tényleg van? Játékfilm
• Dániel Ferenc: Zsűritag, távkapcsolóval Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Rövid képzelet Kisjátékfilm
• Bakács Tibor Settenkedő: Mi lesz veletek? Csajok
• Báron György: Repríz Szamba
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Megabyte és öröklét Hírnév az interneten
• Nyírő András: A netburger Infománia
• Bodoky Tamás: Egyetlen szárnycsapás Pillangó-hatás a Műcsarnokban
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Globális szemek Műholdmonopoly
• Várkonyi Tibor: Privát tévék, közerkölcsök A TF 1-botrány
• Spiró György: Altatás Égi manna

• Karátson Gábor: Buster Keaton még csak száz éves
• Déri Zsolt: Adapter Beszélgetés Volker Schlöndorff-fal
• Csejdy András: Belefér az időbe Halott ember
• Bori Erzsébet: Polanski szökései A Halál és a lányka
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Jane Eyre
• Takács Ferenc: Értelem és érzelem
• Schubert Gusztáv: Othello
• Vidovszky György: A hetedik testvér
• Barna György: Szemtől szemben
• Tamás Amaryllis: Óvakodj az idegentől
• Hungler Tímea: Játékháború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Értelem és érzelem

Takács Ferenc

Hogyan boldoguljon a vidéki dzsentrikisasszony az életben, miként alkalmazkodjék józanul, ám nem szolgaian társadalmi körének viselkedésnormáihoz és életkörülményeihez, miként szerezzen magának férjet, miként találjon rá arra a két dologra, amely Jane Austen, a tizennyolcadik-tizenkilencedik század fordulójának angol írónője szerint a világ egyedüli mozgatói: a szerelemre és a pénzre, megértésre és megélhetésre? Ilyen és hasonló kérdésekről szólnak a finom tollú, metsző iróniájú és fölényes józanságú írónő regényei, közöttük a Sense and Sensibility is, amely – bár korábban kész volt – először 1811-ben jelent meg nyomtatásban.

Megfilmesítést látunk tehát, hazájában igencsak becsben tartott, de a szélesebb angol nyelvű világban máshol is klasszikusnak számító mű adaptációját, kötelező olvasmányt a filmvásznon. A produkció – ahogy mondani szokás – mindenben megfelel az ilyen feldolgozásokkal szemben támasztható követelményeknek: kitűnő a színészi munka, angol sztárszínészek (Hugh Grant, Emma Thompson és mások) teszik le – némi amerikai segédlettel – a szerepeket, a rendezés ízléses, arányos, kellemes, az operatőr pedig igen jól ismeri és fölényes biztonsággal alkalmazza az ilyen filmeknél a jelek szerint kötelező módszertant, a gondos retrót, a korszak mindennapi tárgyi világának pontos és szeretetteljes megidézését, s kellő adag kinemato-piktorializmust, azaz a regény születésének a korszakában alkotó képzőművészek ábrázolásmódjára és stílusára finoman rájátszó képiséget, nagyon szép és kellemes ismerős enteriőröket, illetve tájképeket.

Kicsit talán sok a glancból – manapság az igazi retrózó filmekben, például az éppen futó György királyban az itteninél korhívebben koszosabbra és gondozatlanabbra csinálják a késő-tizennyolcadik századi úriember- és úriasszony-figurákat –, mégis érdeklődéssel nézzük végig a főszereplő két nővér párválasztási viszontagságait, s közben mérlegre vetjük a Jane Austen-i kérdést: vajon a sense, az idősebbik nővér józan esze, lemondásra is képes belátása juttat el biztosabban a boldogsághoz, vagy a fiatalabbik nővér sensibilityje, érzékenysége és fékezhetetlen „romantikus” szenvedélye. Szerencsére a végén mindketten eljutnak a boldogsághoz, s voltaképpen a néző is boldog lehet: kulturált és fájdalommentes módon kapott képet egy klasszikus angol regényről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=245