KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/október
KRÓNIKA
• (X) : Shoot in Hungary
MAGYAR FILM
• Jancsó Miklós: Örök vadászmezők A Magyar Filmesek Világtalálkozójára
• Muhi Klára: Nagytotál Operatőrök
• Molnár Gál Péter: Miként válik valakiből vámpír? Lugosi Béla
• Kőniger Miklós: Egy elfeledett sztár Putti Lya
• Balogh Gyöngyi: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
• Király Jenő: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
TITANIC
• Csejdy András: New Age láger Biztonságban
• Nevelős Zoltán: Rémmese a búzamezőkről Philip Ridley két filmje
• Nevelős Zoltán: Repülő hattyúk, krokodilok Telefoninterjú Philip Ridley-vel
• Horányi Attila: Minnesängerek Szeptemberi dalok; Nico ikon
• Forgách András: Aranyhal a pokolban Benjamenta Intézet
• Kömlődi Ferenc: Fekete-fehér, igen-nem Varrat
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Na’Conxipan Részletek egy forgatókönyvből
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Image Égi manna
• Almási Miklós: A fantázia kisajátítása Megatévé
KÉPREGÉNY
• Láng István: A teremtő fürdőköpenye
• Bayer Antal: Képregény és Internet
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vak vezet világtalant Bolse vita
• Reményi József Tamás: Házilagos P. Howard A három testőr Afrikában
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Ments meg uram!
• Csejdy András: Majd’ megdöglik érte
• Schubert Gusztáv: Isten hozott a babaházban!
• Barna György: Az ördög háromszöge
• Harmat György: A hűtlenség ára
• Barotányi Zoltán: A Függetlenség Napja
• Hungler Tímea: Hárman párban
• Mátyás Péter: Twister
KÖNYV
• Báron György: Bíró Yvette: A rendetlenség rendje; Egy akt felöltöztetése
• Nagy Eszter: Erdély Miklós: A filmről
• Kelecsényi László: Truffaut – Hitchcock
• Kelecsényi László: Gervai András: Mozi az alagútban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Majd’ megdöglik érte

Csejdy András

„A nézők beleuntak a média tökéletességébe, elegük van abból, hogy minden nap hat órakor megjelenik egy bemondó a képernyőn, akinek mindig rendben van a frizurája, kifogástalan a külseje, tökéletes választékossággal beszél.” Ezt Brian Springer, a nyilvánosság bulvármegszállottja mondja, aki a ’92-es elnökválasztási kampány idején az éterből műholdon sugárzott, de adásba nem került jeleneteket vadászott le, és összevágta belőle Spin című dokumentumfilmjét. Igaza van, ám Amerikára nagytotálban nem ez a jellemző.

Vegyük mindjárt a népesség jelentős részét kitevő kisvárosi polgárt, a józan és kiszámítható őslakost, akinek a családja generációk óta ott él és ugyanazt csinálja, valamelyik felmenőjéről körút van elnevezve és előre köszönnek neki a mallban. Ő például nemigen kételkedik az elektronikus médiában, ami neki a tévédobozból meg van mondva, az a hétszentség, akik pedig közvetítik az üzenetet időjárásról, természeti katasztrófákról és égető kérdésekről, sárgán irigyelt sztárok. Gus Van Sant új filmje egy betegesen ambiciózus, graduált fiatalasszonyról szól, aki a fejébe veszi, ha törik, ha szakad – és törik meg szakad –, képernyőre kerül, televíziós újságíró lesz, híres sztár. Ezt a gondolatot dédelgeti kislány kora óta, a cél eléréséhez mindenre hajlandó, nem ismer se Istent, se embert, az akadályokat zökkenőmentesen veszi. Pofonegyszerű és elvakultan szerelmes urával oda nászutazik, ahol tévés személyiségek konferenciáznak, az éjszaka lepedője alatt karriermegfontolásból elsajátít egy-két szakmai fogást, városkájuk helyi állomásának főnökén egy viharos rohammal gázol át, hogy azután ő jelezhesse előre az idő járását, dolgozik, mint egy güzü, amatőr videódokut kezd forgatni három hátrányos helyzetű kamaszról, akiket becsap, megront és használ, hogy aztán segítsenek neki megszabadulni ígéretes pályafutását veszélyeztető családi kötelékétől. Pontos esettanulmány és szórakoztató a To Die For szociológiailag és pszichológiailag hiteles karakterekkel, hibátlan alakításokkal, műfajilag kevert, elegáns szerkesztéssel, és a tárgyalt világot, a mindenhol egyként gusztustalan tömegmédia világát saját eszközeivel mutatja be. Nem egy Otthonom, Idaho, de a káka csomómentes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/10 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=368