Láttuk még

Nászok ásza

Harmat György

Fiú és lány egymásnak teremtettek. Mi már látjuk az első pillanatban, ők még nem tudják. Fiúnak menyasszonya van, aki nem jön el az esküvőre. Lánynak vőlegénye, aki húzódozik a házasságtól. Fiú depresszióba esik, lány vigaszára szorul. Félreértések, kalamajkák következnek: egymáséi lesznek-e?

Akad egy még izgalmasabb kérdés is: hányszor veszi be a néző ugyanazt a történetet? Hát úgy tűnik, akárhányszor. Hollywoodban gondoskodnak róla. Vígjáték, pláne efféle „jellemvígjáték” esetében elsősorban a színészek. Félelmetes tartalékai vannak az Actors Studio tevékenységén alapuló amerikai filmszínészi iskolának. Egyre újabb nemzedékek jelentkeznek az 1950-es évek óta. Nehéz és hálás a feladatuk, a filmek többségét ők viszik a vállukon. Most például a hosszúkás képű, vibráló humorú Adam Sandler (az USA-ban már sztár, nálunk is az lesz) és a duci arcú, megindító Drew Barrymore (az ismert színészdinasztia sarja, az E. T. gyerekszereplője).

Új meg új színészek mellett eddig még nem, vagy ritkán ábrázolt motívumok (környezet, foglalkozás) is szükségesek a régi, unt témák felfrissítéséhez. E produkció főhőse például esküvői énekes. Ez módot ad Sandlernek arra, hogy villogtassa jó hangjánál is pazarabb előadókészségét (különösen abban a lelkiállapota változását tükröző számban, mely szerelmes suttogásból csap át – rendkívül mulatságos módon – ordítozó gyűlöletbe). Ráadásul a filmtörténet a Picasso kalandjai mindössze egyetlen dalt elsajátított finn énekesnője után gyarapodott egy újabb hasonlóval. Sandler transzvesztita zenésztársa állandón ugyanazt a Boy George-számot énekli. Mást nem tud. Nekünk, nézőknek pedig mindez, így együtt elég ahhoz, hogy jól szórakozzunk.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1998/12 59. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3900

Cikk értékelése:

szavazat: 1269 átlag: 5.41