KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/november
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 2019 Filmodisszeia Jubileumi Filmvilág-est
• (X) : Emberi jogok fesztiválja Budapest Center for Resource Management
• A szerkesztőség : Nyolcvanöt éves Illés György
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Az a bizonyos kép ott a falon... Tévé a romokban
• Muhi Klára: Helyzet van Beszélgetés a filmszakmáról
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szentek, szajhák, világvége Velence
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: Romlott húsok Rómája „Élettől duzzadó temető”
• Győrffy Iván: A tükrök városa Velence-filmek
TITANIC
• Varró Attila: Sifré-kódexek
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Bio-monitorok
• Herpai Gergely: Halál játékból Exitus CD ROM-ra

• Schubert Gusztáv: Napóleon a fiókban
• Forgách András: Kubrick karácsonya Tágra zárt szemek
• Takács Ferenc: Életre-halálra: dráma a bíróságon Tárgyalótermi klasszikusok
• Bodolai László: Törvénytől sújtva Tárgyalótermi filmek
• Ludassy Mária: Vérvád Ausztráliában Sikoly a sötétben
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Bölcsészek köve Az Alkimista és a Szűz
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: New Rose Hotel
• Harmat György: Csodás álmok jönnek
• Máriássy Vanda: Lottózsonglőrök
• Nevelős Zoltán: Mocskos zsaruk
• Békés Pál: Dilisek vacsorája
• Mátyás Péter: Oltári nő
• Korcsog Balázs: Állj, vagy jövök!
• Köves Gábor: Fergeteges forgatás
• Tamás Amaryllis: Párosban a városban
• Pápai Zsolt: Három évszak
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Szuszinka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

New Rose Hotel

Kömlődi Ferenc

 

Az ős-cyberpunk William Gibsont nehéz filmre adaptálni. A Johnny Mnemonic nagyot bukott, pedig a rendező, Robert Longo mindent bedobott: posztapokaliptikus nagyvárosi dzsungelt, 21. századi csúcstechnológiát, észveszejtő digitális ketyeréket. Csak Gibson szellemét nem ragadta meg…

Abel Ferrara finomabban közelítette meg a jövőt: őt nem a felszíni csillogás foglalkoztatja. A 21. század olyan, amilyen, de nem annyira félelmetes, mint ahogy azt oly sokan rémálmodják. Tény: még a lét legapróbb szegmensét is a Szent Információ határozza meg, a világhatalmat multinacionális korporációk, a zaibatsuk gyakorolják, gyilkos versengésük a legkülönbözőbb chipekért folyik. A technológia hétköznapjaink szerves része, élünk és visszaélünk vele. Megszoktuk, többé már nem csodálkozunk rá. Háttérelem, de nem díszlet. Meg kommunikációs eszköz. Vége az önfeledt gyermeki játszadozásnak…

Máskülönben a 21. században is (majdnem) ugyanúgy élünk, halunk és szeretünk, mint ma. Csak néhány kontúr módosul: a változások leheletfinomak, alig érzékelhetők.

A New Rose Hotel, azaz a Neurózis Hotel is a halál és a szerelem körül bonyolódik. Ferrara visszafogott: nincsenek pazar gyilkosságfüzérek, nem patakzik a vér. Pedig patakozhatna: a nagyvállalatok (ezúttal a Maas és a Hosaka) irányítói könyörtelenek, cselekedeteiket a telhetetlen profitéhség és a még több hatalom iránti vágy mozgatja. Összecsapásuk tárgya Hiroshi, a milliárdokat érő japán genetikus. Ő DNS-kutatással és manipulálással foglalkozik… És a testi gyönyörök nagy kedvelője.

Fox (Christopher Walken), X (Willem Dafoe) és Madame Rose (Annabella Sciorra) az információ-kalózkodás nagymesterei. Céljuk Hiroshit a Maastól a Hosakához csábítani. Erről elmélkednek, amikor egy gyönyörű prostituált, Sandii (Asia Argento) személyében színre lép a végzet: ő csábítja majd el a zsenit.

A terv túl jól sikerül…

Megnyugodhatunk: még a 21. századra is maradt némi romantika. Holott Gibson nem romantikus. És Ferrara sem az. Viszont az érzelmek úgy hömpölyögnek, olyan erővel ütik szíven a nézőt, mint a Kék bársonyban. Merthogy a New Rose Hotel a nyolcvanas évek elején íródott, a mozgókép-adaptáció ‘98-as, a sztori pedig kétezer-valahányban játszódik, de a hangsúly ezúttal nem a jövő feltérképezése. Mintha egy antik melodrámát látnánk, csak a háttérelemek módosultak.

Tömény és fojtó minimalizmus.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4632