KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Pókasszony csókja

Schubert Gusztáv

Az égiek utáni vágy egykoron piramisokat emeltetett Amerika őslakóival, a spanyol-amerikai jó ötven éve a mozik sötétjében találkozik isteneivel. A filmcsillagok járásából olvassa ki, miként cselekedjen. És nincs nehéz dolga: az új istenek nem zsarnokian kegyetlenek, mint a régiek, nem szolgálatokat követelnek, csak példát kívánnak adni. Így élj, így szeress, ahogy az istenek, és így halj meg, ahogy csak a csillagok – Evita, Mecha Ortiz, Libertad Lamarque, Carlos Gardel – tudnak. Hogy ez a mitológia a hajdan volthoz képest sekélyes, tagadhatatlan, de mégiscsak mitológia, erkölcsi-ízlésbeli konszenzus, olyasvalami, amit a mítoszaitól megfosztott európai hajlamos elirigyelni. Akik benne élnek ebben a mindent körülindázó urbánus fantáziavilágban, ha csodálják is őserejét, kevésbé elnézőek. Azok a dél-amerikai írók, akik, mint Manuel Puig a Rita Hayworth árulásában vagy Mario Vargas Llosa a Júlia néni és a tollnokban, a kommersz sorsformáló hatalmát tetten érték, inkább a termékenység elfecsérlését, semmint a visszaszerzett teremtőerő bizonyítékát látták ebben a folyamatban. Az új mitológia „lehúz, altat, befed”, enyhületet ad ugyan, de a kiútkereső lendülettől is megfoszt.

A Pókasszony csókja (Puig azonos című regényéből készült) ezt az ellentmondást ütközteti két rab, egy filmekből szőtt álomvilágba menekülő transzvesztita és egy tisztánlátásához körömszakadtáig ragaszkodó forradalmár személyében. Szembesítésük izgalmas szellemi párbaj esélyét kínálná, a film azonban lassanként „megszabadul” ettől a lehetőségtől, és krimis fordulatokkal átszőtt melodrámává vedlik át. Ez a metamorfózis olyan lehangoló, akár egy transzvesztita átöltözése.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/11 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5162