|
|
|
Láttuk mégA negyedik hatalomFáber András
Ezt a filmet, amely egyébként az 1986-os francia filmhéten már eljutott Magyarországra, a bemutató után mintegy kétszázötvenezren nézték meg Párizsban, ami a bukáshoz sok, a sikerhez kevés. Serge Leroy televíziós újságíróként kezdte pályáját, tehát feltehetőleg személyes tapasztalatai is hitelesítik azokat a kissé kiábrándító (és kiábrándult) figurákat, amelyek – az írott és a beszélt sajtó világából – filmjében megjelennek. Két szálon futtatja a cselekményt, ügyesen – bár némi iskolás pedantériával – szövi össze, majd bogozza szét a politikai és a magánéleti szálat: egy arab politikus ellen Párizsban elkövetett merénylet eltussolását (talán szorgalmazását is) a legmagasabb kormánykörök részéről s két újságírónak az ügyben folytatott nyomozását, illetve az említett két személy – a népszerű tévés műsorvezetőnő s a kissé megfáradt, de becsületes riporter – között újra fellángoló, majd újból kihunyó szerelmet. Szerencsére sem a polit-kriminek, sem a románcnak nincs hepiendje: a nő a sikerért feláldozza az igazságot és a boldogságot. A mostanság nem éppen divatos, kissé már „lefutott” témát ábrázoló film Franciaország határain kívül is tisztes sikert aratott; a főszereplőnőt, Nicole Garciát az 1985-ös montreali nemzetközi filmfesztiválon a legjobb női alakítás díjával tüntették ki. Ennél több jót nehéz, rosszat pedig méltánytalan volna erről az alkotásról elmondani.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1323 átlag: 5.57 |
 |
|
|
|
