KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bumeráng

Sárközi Dezső

Ha gyáros lennék, akkor a következő hetekben csak fekete barbie babákat és a hozzájuk tartozó életforma konfekciókat gyártatnék kizsákmányolt munkásaimmal, mert az eurobarbiek monopóliumának alighanem befellegzett. Eddie Murphy új filmjével a Beverly Hills-i szubkultúrától ihletve megteremtette az afro-barbie imidzsét. Az eredmény alig különbözik az euro-barbiek kultuszától. Az afro-amerikai tündérmese tündérményei is: gyönyörűek, sikeresek, gazdagok, láthatóan egyikük sem szenved tér-, érv-, vagy vérszegénységben. Legkevésbé Marcus (Eddie Murphy), aki az attraktívan didaktikus mondanivalójú filmben egy New York-i kozmetikai cég marketing igazgatóját alakítja.

Az „amit érdemelsz, azt előbb-utóbb úgyis megkapod” feminista moralirizálás jegyében megvalósult dizájn filmben Marcus egy jó darabig az összes gyönyörű afro és ráerőszakolódott euro nőt leveszi a lábáról, majd meg is szabadul tőlük. Mígnem összetalálkozik női alteregójával, aki végre nemcsak szoftetikai alapon taglózza le. De hogy minden jól végződjön az elmés dramaturgia tartogat még egy szerelmi csavart, amivel Marcus barátját bumerángolja félholtra, így Marcus-barbie ezt is megússza.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/12 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=623